Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 1. évfolyam 4. kötet, 10-12. sz. (1831)

1831. Tizenkettedik füzet

208 I. Értekezések, api óbb közlések, kivontatok. ritkábban, 's kevesebb fájdalommal, nyugodalmasabbnak, de érzéketlennek ís látszik, mind a' mellett , ha megszolíttatik , a' tett kérdésekre helyesen felel, de olly tulajdon alhangon (vox cholerica) hogy alig érthetni. — Ezen változások nem a' legvártabb jelenségek, mert csak hamar félig hanyat-fordul a' beteg, és áltsiet az Ötödik szakaszba, El-hűdés, vagy is halál szakasza. (Stadium paralyseos, s. mortis). — Most már a' beteg váz félhanyatt fordulva, kezeit vagy elölről, vagy leginkább hátulról feje felett összekúcsolja, nem hány, nem csikarong, nem is rángatodik, nem is igen szomjúlik ; hasa ngyan megyen még ritkán, de minden legkisebb fájdalom nélkül; jobban lenni mondja magát, mert minden fájdalma megszűnt, még most is eszesen felel a' tett kérdésekre, de reszkető hanggal. De azon fent lerajzolt, és még folytatólag irtóztatóbbá változott ábrázatja, összeroskadt hasa, márvány hideg kezei 's lábai, aprózott lélekzése , a' szemek' nyálas fátyollal bevonása, 's ezeknek szemlátomást bézárások, kiegyenesedett teste , csendes félre beszélése, lassú motyogása, szóval valóságos vonaglás közel halált jelentenek, — melly is megtörténik kevés idő múlva, és többnyire féloldalt fordulva, olly csendesen, hogy sokszor csak akkor veszikészre a' körülállók, gondolván, hogy a' beteg elaludt, — midőn a' test már meg is meredt. — Az orvosra nézve megjegyzésre méltó, hogy ezen halál csak tetszhalál sokszor, mivel még a' teritőn is mozog néha a' dög, kivált az ujai, kezein , 's lábain, sött néha még az arczizraai is csendesen rángatodznak. T. Lökön, Polgáron, és