Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 1. évfolyam 4. kötet, 10-12. sz. (1831)

1831. Tizenkettedik füzet

2) A' cholera Zabolcsban. 209 •Nádudvaron tudtommal a' halott térítőjéről hányattatottle. Me'g ezen rémitö tüneme'nyek meg nem szűnnek, ha már a' segedelem nyiíjtás megszűnt volna is, a' halottat eltemetni nem kell, mivel olly borzasztó példák is fel vágynák jegyezve, (kedvezek nevének egy szomszéd törvényhatóságnak) hol a' cholerás halottakat közös sírba számosan temették, hogy a' rothadásba induló sok testekből eredt nagy melegség által felelevenedvén a' tetszhalálos, sírjából kimászott. Azért is sok orvosok azt javasolják: hogy a' meghalálozott cholerásnak szivét, vagy agyát árral keresztül kellene döfni, vagy jó csomó mákonyt szájába nyomni, vagy 30—50 csÖp kék savat (acidum hydrocyanicum) bele tölteni. De mivel ezek mind embertelen , és kegyetlen tettek, legészerányosabbnak láttáin, hogy azon ismeretes , 's tulajdon rodhadt dögszagot, és az egész testnek megfeketedését, vagy megfoltosodását bevárván, a' mi ugy is legfelebb hat óra alatt bekövetkezik, a' szerencsétlen minden különös fénypiper (ceremónia) nélkül eltemettessék. E' két utolsó szakaszban hijóban kíilönözi már az orvos a' valóságos cholerától az epést; össze forrott már itt mind a' kettő. Itt már sem a' mákonynak , sem a' bátragnak nincs helye ; de azért még se csüggedjenel az orvos, kövessenel mindent; adjon káfort nagyobb adagokban, szarvas szaru sót (sal cornu cervi) pézsmát égényt nagy mértékben. Ebben az állapotban vagy 6. nevezetes példám van, hol minden fentebb emiitett izgatókat hasztalanul adogattam, próba végett a' borsadékhoz (Piperina) folyamodtam, mellyből £ óránként egyegy szemert 3. v. 4. izben szolgáltam, — mind a' 6. (hat) jobban lett ugyan: de ketteje recidivázván, néhány napok múlva meghalt: nem küOrv. Tár. IV. Köt. 14 i