Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 1. évfolyam 4. kötet, 10-12. sz. (1831)

1831. Tizenkettedik füzet

172 I. Értekezések, api óbb közlések, kivontatok. bizonyos, mindig egy természetű gerjből (miasma) fogamodott, honnét az a' maga törvényszeres lefolyását időszakaira nézve mindenkor megtartotta, mellyek mégis nem ritkán a' betegség fölöttébb sebes lefolyása miatt szorosan bajjal különböztethettek meg. Ezen fertező tulajdona azonban a' betegségnek nem látszék minden időpontban kifejleni, hanem leginkább akkor, midőn már a' nedvek főkép a' vér a' merő részek zsongtágulásával együtt bontakozni kezdvén, a" lázmozgásoknak, főkép a' szívnek és vérereknek rendkívüli hevessége alatt az életerőnek nagy elcsíiggedése tapasztaltat ék. A' betegség ezen időpontban a' következő ábrázatot mutatta, melly által a' tiszta egyszerű idegláztői le'talaposan különbözők : A' még egy nappal az előtt tökéletesen egésséges ember csak hirtelenében igen nagy bágyadságba, kábulasbn. feje homloktáji vidékének legkellemetlenebb tompa fájdalmába és érzékeinek tompaságába esett, kellemetlen érzelmek a' beteget bor és más részegítő italok keresésére nógatták. Néhány nap múlva, vagy a' fogékonyságnak fokához képest később vagy hamarább a' beteget, minden ereje elveszvén, egy hirtelen borzalom verte le , melly különböző ideig tartván , arra erős maró melegség következett minden szomj nélkül, melly alatt a' beteg magával semmit sem gondolva darab faként feküdt, és rendszerint magokban félre beszéltenek. Az érverés ugyan sebes, a' loboshoz hasonló volt, hanem a' mint az erők enyésztenek, az is akként fogyott, gyöngült, kisebbedett. Ennek talau tulajdonkép a' gyulasztó időszaknak kelle lenni, melly mégis csak azoknál vétethetett észre, kik a* kórházban betegedének meg, és melly néhány