Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 1. évfolyam 4. kötet, 10-12. sz. (1831)

1831. Tizenkettedik füzet

1) A

; ragadós hagymáz 1819. 173 óra alatt elmúlván, az elfogadott fertező anyag ingerétől számozhatott. A' lehelés sem a' leghevesebb melegséggel, sem az érverés sebességével arányban nem állott, hanem rendszerint nyugalmas marada. Ha bár a' bőr a' láznak megjelentével száraz volt is, de mégis nem sokára meglágyiílt, nedvesedett , és az öregbedő gyöngeséggel nyirkos, kellemetlen szagií verítékkel húzódott be. Az 5-dik és 7-dik nap közt petécsek, és vércsíkok (vibices) jelentek meg, ollykor mint három alorvosaimnál, kásakütegek (Frieseln) is, mellyekhez még hagyinázőrültség (typhomania) és a' májnak kitündöklő szenvedései is adák magokat, és könnyen állandó kórjelek maradtak. Szenvedés véráradások főkép az orrbűi nem ritka tünemények voltak, mit a' vizellőhólyagból kétszer látékA' nyelv kivétel nélkül barna héjjal fedez teték, melly egyszersmind a' fogak, és ajkakra is elterjedett. Nem csak a' lehelés hanem az egész testnek kigőzölése is dögös, a" legkellemetlenebb bűzt terjesztette; és a* legtöbb betegnél véletlenül erőtfogyasztó heves hasmenés állott be, melly utálatos dögszagú vala; a' legtöbb betegek illvennel szállíttattak a' kórházba. A' betegség terhessége, a' belső részek szenvei, és általánosan a' veszedelemnek nagysága a' legszomorúbb tekintet, zavaros , mocskos , öszve esett szemek, és az által árulták el magokat, hogy a' beteg sem magával sem semmivel széles e' világon nem gondolt. A' betegek az őket temérdek számmal szurongató legyeket épen nem érezvén, állandó álomban