Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 1. évfolyam 4. kötet, 10-12. sz. (1831)

1831. Tíz- és tizenegyedik füzet

2) Közönséges kórtudomány. 119 szerző urnák; kinek ha a' pathologia fölállítására szolgáló két utat, t. i. a' betegágyi gyakorlást per abstractionein, és a' physiologiát per deductionem a' közép úton szerencsésen egyeztetni diszlett , akkor a' munka o m n e túlit punctum; de ha talán a' szerző szer fölött fellengező lévén a" tanulót a' pathologiai gondolatok véghetetlenségébe egyedül bevezetni, és nem egyszersmind azokból ki is vezetni képes, ha a' szerző nem eléggé lévén világos és rendszeres a' tanuló fáradhatatlan munkássága mellett is csak homályos, nem sokára feledésbe menő zavart ösmereteket szerezvén, a' publicumot is igen silányul teszi meg *); továbbad ha a' szerző a' physiologiai úthoz hajolván inkább, a' betegágyi tapasztalást nem illendőelegendőleg méltányelja, ugy hogy a' tanuló az efféle theoriai speculatióknak a' betegágynál csak keves hasznát veheti: úgy a' szerzőnek, minden tudákos fellengezése melleit is, érdeme "s dicsősége igen hiú. n—t, s) A' publicum examenekben legjobban kitetszik a' tanítónak érdeme; mellynek sikere az ifiúság szorosabb vagy tágabb rátartásán kívül, meg a

1 tanitniányoknak világos sagátul, rendétől és mennyiségétül is függ. A

1 nielly tanító nem világosan, rendszeresen tanít, és egyszersmind többet is tesz tanítványai válIáira, mint á' mennyit bírnak , ki az egyebként is szigorú tudományba egy kis kellemet nem tud önteni, annak publicuma, ar. ő gyalázatára valóban igen szegényül fog kiesni, nekie silány felelettel is meg kell elégednie.