Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 1. évfolyam 3. kötet, 7-9. sz. (1831)
1831. Hetedik füzet
3) A' pokol varró I, 25 teljes álmatlanság, szódülés, émelygés, hányásra való hajlandóság fehérrel vagy sárgával bevont nyelv mellett, tompa fejfájás, szorongattatás , ájulás állnak-elő. A' bőr száraz - forró , az érverés különbözőkép változott, most nagy, szapora , feszült, majd kicsiny, lassú, a' lehellés a f ú 1 d o k 1 á s i g (dispnoea) elszorult; a' vizellet csekélyen és különböző miségben választatik - el ; a' székletétel néha egészen kimarad. A' többnyire savanyút áhító szomj többé kevésbbé nevekedik. A'helybeli fenének (sphacelus ) szerteszét való harapózásúval, melly miatt a' ragadványos elvből hihetőleg*' nyirokrendszer által többtöbb szürcsöltetik-föl, a' nevezett tünetek belterje (intensitas) nevekedik: az újulúsok halmozódnak; csuklós, az eszme' (sensorium) hóborodása, félrebeszélés , szunyadós (sopor) járulnak előbb később hozzá , 's a' beteg elhal, minekutána az ideg vagy rothasztó láz' utolsó kórszakját átélte volna. Rendesen ezen vég a' hetedik napra érkezik-el ; de ezen magosságra nem mindég ér-föl, 's nem is tart mindenkor hét napig, míg oda fölér. Néha a* betegség' egész folyamatjában az életvesztő kórjelek közül egyet sem vehetni észre ; máskor ismét már az első napokban , minekelőtte gyanítni lehetne, elhal a' beteg. A' fertőzöttnek visszahatótehctségétől, a' fölszürcsöít ragály' (contagium) mennyiségétől, annak belterjes (intensivus) erejétől, az éghajlattól, esztendőszaktól, a' korábbi vagy későbbi orvosi közbejöveteltől, és több illyes kedvező vagy kedvetlen környiilményele' öszvejövesétől fógg tehát, hogy a' betegség ez vagy amaz képen végződjék.