Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 1. évfolyam 2. kötet, 4-6. sz. (1831)

1831. Negyedik füzet

58 II. Literatxíra. ket teljesen megérdemli. Ref. azzal megelégszik , lia az említett könyvből a' legfonlosabb resultatumokat magokban foglaló szakaszokat kiemeli, bogy t.i. ezek által az irat' értéke is megismertessék. Ámbár a' szerző az álbimlők különféle fajait sa­ját és magánálló nemek gyanánt nem tekinti, mivel azoknak több faja ugyan azon beteget egyszerre lepi­meg; azoknak külünféleségeit mégis előadja, mert czélja csak az volt, hogy a' diognostikára nézve min­den egyes formákat lefessen. Illyenek pedig 1) a' nyirkos, vagy vizes ál hi ml ők (varicellae lym­pbaticae , seu aquosae), mellyek ezen kötegnek leg­tisztább faja ; mint hólyagocskák jelennek-meg , és nem fakadékosak (pustulosus). 2) a' csúcsos ál­himlők (varicellae acuminatae) kása vagy kendermag nagyságú hegyes hólyagocskák. 3) a' szemölcsös álhiinlőket (varicellae verrucosae) a' szerző ally álhimlőknek tartja, mellyek kifejlődésükben vissza­tartattak, 's mellyeket ennél fogva egyedűlest soha sem tapasztalhata. Mutatnak pedig ezek apró, az emlí­tett csúcsos álbimlők' nagyságát érő csomócskákat, és csúcsaik alatt vagy semmi, vagy csak kevés nedvet foglalnak magokban. 4) a' j u h á 1 h i m 1 ő k (varicel­lae oviles, suillae, durae ovales) nagyságokra n.z ein­berhirnlőket meghaladják, és majd nyirkos, majd sa­yós vagy tejfelféle, majd genynemii nedvet; foglalnak magokban, azért is vagy, hólyagosak, vagy fakadéko­sak, ollykor azonban csomócskásak (tuberculosae) is. 5) a* 1 é g e s álbimlők (varicellae ventosae, emphy­sernaticae), az előbbeniektől, mellyckkel majdnem mindég egyesülve vannak, csak légtartalmok által kü­lönböznek. 6) az ö sz v e f o l y ó ál Ii i m 1 ő k ollykor igen elterjednek, "s akkor egy nagy genyedő felület­ié lesznek, és ollykor fekélyeket is hagynak magok iitá,n. 7) a' f e n é s á 1 h i m 1 ő k e t a' szerző más or­vosoktól kölcsönözött esetek által iparkodik meginu-

Next

/
Oldalképek
Tartalom