Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 1. évfolyam 2. kötet, 4-6. sz. (1831)

1831. Negyedik füzet

Az nlhimlőkről. 20 telnek-meg, eleintén nyirkos nedvet foglalnak magokban, melly megzavarodik, savós, genynemű, tapadás leszen } megnyílván kevés vagy épen semmi nedv nem szivárog belőlük } melly ha erővel kiüríttetik , akkor a' himlő' feneke valóban keménynek, emelkedettnek, és dagadtnak találtatik. Az álhimlőknél mindenkor hio bázó genyedési láz a' hímlőkéknél legalább ollykor tapasztaltatik , valamint ezen utolsóknál, ha bár nem minden esetben is, a' valóságos himlőszagot erzeni lehet. A' legfőbb bélyeg azonban ezen két bőrbetegség közt mégis az marad, hogy a' himlőkeméreg, be nem oltott, 's eddig nem himlőzött személyekkel közöltetvén, valóságos emberi himlőket hoz elő. De magok mind a' két kütegtől hátramaradó himlőhelyek is, az álbimlők' ellenére, egymáshoz egészen hasonlók. Azonban az említett küteges betegségek megkülönböztetésére a' diagnostikának fölhozott pontjai nem elegendők, mivel ezek formájokra nézve néniellykor egymáshoz olly közel esnek, hogy sok orvosok épen ezért belső létalapjokra nézve is ugyanazoknak , vagy legalább egymáshoz olly atyafiságosaknak tartják, hogy egymást kölcsönösen elő is hozhatják. A' szerző az ezen vélemény'megerősítésére fölhordott okokat könyvének egy szakaszában latra veti} mellynek tartalmát lief, egészen helyesnek itéli, mivel ö is azon meggyőződésben van, hogy az álhimlők egészen tulajdon, a

5 más kettővel semmi atyafiságban sem lévő kíiteget tesznek. Lehet, hogy ezek eredetileg a'valódi emberhimlők' meggátolt kifejlődései} még is a' tehénhimlő' beoltása foganatai által bebizonyította , hogy ezen utóisók' terjedését föltartani képes, az álhimlőkét nem. lief, nem csudálkozhatik eléggé, miképen némellyek néhány kétes tapasztalataik által a' védhimlőoltás' megmérhetetlen érdemeit csonkítani törekszenek , és e' mellett azon, a' napfénynél világosabb , igazságot