Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 1. évfolyam 2. kötet, 4-6. sz. (1831)

1831. Ötödik füzet

2) Szegények' Palikája. 171 eh ága, néha nehezen is kapható külföldi szereket kipótló hazaiakat is a' magok' helyén előhordván. Az okfő , melly a' szerzőt a' gyógyszerek' kiválasztásában vezette, az, melly minden jeles orvost bélyegez: „Nem sokasága, hanem ereje és helyes választása a' szereknek eszközli a gyógy t'tást.

(

( Ki kevés szerekkel nem győz a' nyavalygó természeten, nem fog sokkal sem. Valljuk-meg , a' sok specifie u m még kevés "hasznot hajta tudományunknak. A' jó orvos, a' mennyire lehet, mindenkor a' közönséges gyógytudomány' (therap. general.) alapjaira ép/ti terveit 's tudjuk, ezen alapoknak kevés eszközökkel felelhet ünk-meg. De az orvostudomány tapasztalási tudomány, 's a' theoria méltán alá levén benne rendelve a' praxisnak , nem lehet olly gyógyszereket, mellyek épen némelly különös és önnemű beteg állapotjait az emberi természetnek, — mint a

1 tapasztalás minden időben és szinte mindenütt mutatja — egészségesre tudják fordítani, abból kizárni azért , mert közönséges gyógytudományi okfőkön nem alapulnak, sem hatások' módját még tökéletesen át nem látjuk. Itt a' határ, hol mesterségünkben az empiria kezdődnék, ha a' gondolkodó orvos ezt is philosophiai lélekkel alkalmaztatván egyes eseteihez , magasabbra és túl nem emelné azon vadonez empírián, melly a' kuruzslók' és agg dadák' mesterségét teszi. Hufeland a' maga hosszú praxisában sok szereknek sok betegségekben különös hasznát — melyIvet idővel tán képesek leszünk a' közönséges okfőknek is alárendelni — tapasztalta. Sokakhoz ezek közül ő ezen munkácskájában — meilynek kevesebb mint húsz év alatt 6 kiadása jött-ki — practicus ész-