Bugát Pál - Schedel Ferecz: Orvosi Tár, 1. évfolyam 1. kötet, 1-3. sz. (1831)

1831. Első füzet

22 I. Értekezések , apróbb közlések , kironatnk. czát apró szederjes, majd nagyobbodó, 's mélybe ható hólyagok, más részeket petécs és egyéb kíitegek (exanthema) lepik-be, 's apródonként a' halál' közjelei óltják-el az alig pislogó életet. Ezen végét a' betegség kevés napok alatt éri-el, a'tizennegyediken tiíl ritkán halad; de a' halállalámbár többnyire, mégsem mindég, végződik; ngyanis a' jól elrendelt segedelem az iszonyú romlásnak gátot vethet. 'S ekkor az év'bűze, a' daganat' magossága 's környéke, a' fekély' terjedése kisebbednek, a' piros udvar' szélessége keskenyedik 's a' fekély' széléhez vonúl-határlobvonás (őrlobvonal: linea inflam. linea demarcationis). Klaatsch szerint a'fekély'szélén átlátszó, világos, mézga- (gummi) forma var támad, az őrlobvonás kisebbedik, azon var alatt vagy mellette egy keskeny barázda tűnik elő , inelly az elromlottat az éptől elválasztja, 's jó genyet (pus) mutat. Néinelly helyek már ekkor tisztulni kezdenek 's ezeken eleven hússzömörcsök emelkednek-föl, 's apródonként a' fekély' fenekét, nagy gyorsasággal, nem csak a'lágy, de a'kemény részeken is, mellyeknek csontszús (cariosus) darabjai el-elválnak, betöltik , 's az elvesztett részeket olly szaporán mint elromlottak, vissza is állítják. Míg a' helybeli jelenetek ekként javulnak, a' közönségesek is apródonként kisebbiilnek, a' láz elmarad, az elsoványulást fölpendülés váltja-föl, ámbár fájdalom! a' test' közönséges senyves állapotjának nagy lépcsője a' helybeli javulás' ellenére is nem ritkán a' roskadó élet' végromlását húzza maga után. Az eddig mondottak után ítélve nem lehet ezen bajt általánosan nem veszedelmesnek, nem halálosnak állítani; különösen pedig akkor, ha a' kórtámasztó okok' befolyása munkálkodni meg nem szűnik , ha a' baj' cze'lirányos gyógyítása elmulasztatik, vagy föl nem találtatik; vagy épen helytelen alkalmaztatik; ha a' test nagyon meg van rongálva, ha a' helybeli