Schultheisz Emil: Traditio Renovata. Tanulmányok a középkor és a reneszánsz orvostudományáról / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 21. (Budapest, 1997)
12. Medicina a reneszánsz egyetemen
115 tották ahhoz, hogy többnyire egy nagyobb terjedelmű munka függelékeként kiadják. Quintus Sereñųs Sammonicus-nak, a műfaj első ismert latin képviselőjének a 9. század végéig sokat forgatott, majd feledésbe merült Liber medicinalis-a a római első nyomtatott kiadástól (1484), az utolsó páduai (1750), illetve velencei (1763) megjelenéséig összesen huszonegy kiadást ért meg. Egy 17. századi és két 18. századi kiadás kivételével valamennyi a humanizmus korában jelent meg. Érthető, mert az 1115 hexameterből álló «poéma médiçum» forrása a most ismét elővett Medicina Plinii és Plinius maga. 12 6 Sereñųs költeményével a 16. században több Celsus-kiadás appendixeként találkozunk. Felmerül a kérdés vajon miért éppen Celsussal adták ki? Nos, valószínűleg azért, mert a Serenus-költemény is enciklopédikus jellegű, jóllehet sem tartalma, sem színvonala nem közelíti meg Celsusét. Segédkönyvnek mégsem lehetett rossz, ha egyes egyetemek bevezető előadásaiknál felhasználták, és Stainpeis is bevette ajánlott olvasmányai közé. Nem volt ugyan már elterjedt, de még a 18. században is használták. Erre kell következtetni abból, hogy Morgagni szükségesnek tartotta Sereñųs hibáinak sorravételét, tévedéseinek kiigazítást. Vulpius-nak írott, többször kinyomtatott episztolában tárgyalja a poemát. 12 7 12 5 Schultheisz, Tankönyv és curriculum op.cit. p. 22; vö. még Hajdú, Helga: Das mnemotechnische Schrifttum des Mittelalters (Budapest, 1936) p. 532. ff. A mnemonika irodalmát tárgyaló művében Yates az orvosi tankölteményekről nem ír, Sereñųst legújabb kiadásában sem említi, v.ö. Yates, Francis A.: The Art of Memory (London, 1966) német fordítása 1990-ben (Berlin) jelent meg. A középkor nagyszámú orvosi tankölteménye csaknem mind a «Regulae rhythmico-medicae Salernitanae»-re vezethető vissza. A reneszánsz idején a Conservanda hona valetudine jelleg dominált. 12 6 Quintus Sereñųs Sammonicus a Kr. u. 3. században élt. Tankölteményében a szülészet és sebészet kivételével az egész medicinát összefoglalja. Teljes szövege: Corp. med. lat. II.3 (ed. Vollmer, 1916). Benedetto Crispo (megh. 725) ebből egy rövidebb, de nem nagyon jól hangzó excerptumot készített Commentarium medicina e cím alatt, kevéssé sikerült hexameterekben. Sereñųs a Celsus incunabulum-ok mellett még nem található. Először a J. Caesarius által 1528-ban kiadott, jegyzetekkel és variánsokkal gazdagított kiadás függelékeként Melanchton Encomium Medicinae-')é\c\ együtt jelent meg. Ezt követően számos kiadása volt megtalálható valamennyi leydeni Celsus kötetben. V.ö. Choulant, L.: Handbuch der Bücherkunde für die ältere Medizin (Lipcse, 1841) pp 169—171. A kézirat lezárása után a Corviniana katalógusában találkoztam Sammonicus költeményének címével (.Bibliotheca Corviniana, összeáll. Csapodÿ Csaba és Csapodÿñé Gárdonyi Klára, Budapest, 1976. p. 59. No. 128). A Vat.Pala .Lat.1587jelzetű kódexben a költemény nem Celsussal van együtt. Itt Caius Sidonius Apollinaris római író, később avernai püspök (432—490) Carmináját követi Quintus Sereñųs Sammonicus Liber medicinalisa (Praecepta de medicina parvo pretio parabili). Ezután a scriptor, Petrus Cenninius, Benedictus Crispus az előbbiből készült ismert kivonatos Liber medicinalisát másolta 1468-ban a 101 foliót tartalmazó pergamen kódexbe humanista kurzív könyvírással. A poéma kéziratait a XVIII. század jeles filológus orvosa, patológus professzora és történésze J.C. Ackermann sorolja fel, aki egy ízben a költeményt ki is adta: Quint¡ Sereñi Sammonici de medicina praecepta saluberrima. Textum recensuit... Joannes Christianus Ackermann, Lipsiae 1786. 12 7 Morgagni, G.B. : in Aųr. Cornelium Celsus et Quintum Serenum Sammonicum epistolae (Padua, 1722; Den Haag 1724; Leyđeñ, 1735). Megjelentek az Adversaria-anatomica függelékeként is.
