Schultheisz Emil: Traditio Renovata. Tanulmányok a középkor és a reneszánsz orvostudományáról / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 21. (Budapest, 1997)
12. Medicina a reneszánsz egyetemen
116 Sereñųst különösen a bécsi orvosi kar humanistái kedvelték. Vadianus 1520-ban első lectio annua-'\dX a Liber medicinalis Sammonici alapján kezdte el. 12 8 A tankölteményeknél jelentősebb szerepe volt a nyomtatott tankönyvek szinoptikus tábláinak, illetve maguknak a szinoptikus tankönyveknek. A szinoptikus művek forma és funkció szerint vagy a tárgyalt tananyag egy részének szövegközti táblázatos összefoglalásai voltak, vagy nagy terjedelmű munkák tájékozódást, a vizuális megőrzést megkönnyítő tartalmi áttekintései, gyakran részletezett és annotált tartalomjegyzék formájában. 12 9 Tartalmi szinopszisok találhatók pl. Theodor Zwinger, Theatrum humanae vitae (1571) c. enciklopédikus művének minden egyes kötete előtt. A nagy gyakorlatú, kitűnő pedagógiai érzékű, a medicinán kívül logikát és görögöt is tanító professzor egész sor szinoptikus tankönyvet írt. Jean Goupyl párizsi orvostanárral együtt kiadott Hippokratész munkája (Hippocratis vigintiduo commentarii tabulis illustrati, 1575), 13 0 az előszó kivételével teljes egészében szinoptikus könyv, és ilyen Felix Platter jólismert munkája: De corporis humani structura et usu libri III., Tabuli s methodice explicati, iconibu s accurate illustrati (Basileae 1538) (Kiemelés tőlem Sch.E.). Ritka, de jellemző a kép és a dichotomikus tábla már a címben történő elkülönítése. A reneszánsz-humanizmus azon pedagógiai késztetésų orvosai közül, akik szinoptikus táblákkal könnyítették hallgatóik tanulását még Jacobųs Sylvius m és Leonhard Fuchs 132 nevét kell említenem. A 16—17. század orvosi tankönyveinek szinoptikus tábláihoz valószínűleg Petrus Ramus logikai tankönyvei szolgáltak mintául. 13 3 Tudjuk, hogy a felsorolt szerzők vagy tanítványai 12 8 Joachim von Watt, a Sodalitas Litteraria Danubiana megalapítójának Conrad Celtis-nek, a természettudományok legbefolyásosabb közép-európai reprezentánsának tanítványa, maga ugyancsak nagynevű humanista orvostanár, majd Sankt Gallen városi orvosa és 1541-ben polgármestere. Európa gyógyfürdőit tanulmányozva jutott el hazánkba. Erről Pomponius Mela földrajzi könyvéhez írt scholiaeban a második kiadás függelékében számol be (Pomponius Melae de orbis situ libri tres ... una cum commentariis Joachim¡ Vad¡añi, Basileae 1522). Ezt megelőzően is járt már Budán. Erre az útra tisztán irodalmi érdeklődése késztette. Collimitiussal együtt 1513-ban a Bibliotheca Corviniaban kutattak kéziratritkaságok után. V.ö. Näf, W.: ,,Vadianische Analekten" in: VadianStudien, Untersuchungen und Texte 1 (1945) p. 38. Hogy Vadianus hazánkban tett második látogatása alkalmával sem csak az orvos szemével nézte Budát, az akori fürdővárost, azt a budai Várkápolna műkincseinek művészi leírása mutatja. Ld. Schultheisz, E.: „Vadianus az orvos és humanista" Orvosi Hetilap (1961) pp 1043—44. 12 9 Bizonyos kulcsszavak a címben: tabula perpetua, tabula methodica, synopsis, d¡spositio, syntaxes, schema, stromata etc., melyek legalább etimológiailag térbeli modell fogalmára utalnak és jelölik sok esetben a synoptikus munkát: v.ö. Hö geñ, K.I.: „Synoptische Tabellen in der medizinischen Literatur und die Logik Agricolas und Ramus" Sudhoffs Archiv 49 (1961) p. 386. A filológus Hö geñ számos fogalmat tisztáz, és különösen a logika tankönyveihez szolgáltat új adatokat. 13 0 Kiadta Arisztotelész Nikomakhoszi Etikáját is, Aristotelis Stagiritae ... de moribus ad Nicomachum libri decern (Bázel 1566). Ez a folio kötet szinoptikus táblákkal jelent meg. Ugyanennek quarto kiadása már nem tartalmaz táblákat. 13 1 Jacobųs Sylvius: Metĥódus sex librorum Galen¡ in differentiis et causis morborum et symptomatum in tabellas sex coniecta (Párizs, 1539) 13 2 Leonhard Fuchs: Compendar¡a in artem medendi ¡ñ wđųç ¡o (Strassburg, 1535). Ez a legkorábbi orvosi synoptikus tankönyv. Többször átdolgozott és bővített propedeutika. Universae Medicinae Compendium (Basel, 1532) címmel ugyancsak táblákban mutatja be a medicina alapjait. Felix Platter írja, hogy mint studiosus medicinae használta a Compendium Fuchs¡¡ in tabulas-t: v.ö. Boos, H.: Thomas und Felix Platter. Zur Sittengeschichte des XVI. Jahrhunderts (Leipzig, 1878) p. 171 13 3 Petrus Ramus (Pierre de la Ramée, 1515—1572) Animadvers¡ones Ar¡stotel¡cae (1543); D¡alect¡cae part¡t¡ones illetve Inst¡tut¡ones d¡alect¡cae (1555), Scholae phys¡cae (1557), Scholae d¡alect¡cae (1560), Pla ¤n¡s ep¡stolae lat¡nae (1549): v.ö. Hooykaas, R.: Human¡sme, science et reforme, Pierre de la Ramée (1951); továbbá Sharratt, P.: „The Present State of Studies on Ramus" S ud¡ Frances¡ (1972) p. 16