Schultheisz Emil: Traditio Renovata. Tanulmányok a középkor és a reneszánsz orvostudományáról / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 21. (Budapest, 1997)
12. Medicina a reneszánsz egyetemen
114 vek ára sokak számára elérhetetlenül magas 12 0 volt. A studiosus előadási feljegyzései, ad hoc jegyzetei, a tanár által ad calamum diktált írásai jó források. Áttekintve több egyetemi kéziratgyűjtemény részben annotált bibliográfiáját, több 16. és 17. századi kéziratról szóló közleményt és több kéziratot, megállapítható, hogy a kéziratok tartalmilag lényegében azonosak az egyetemi statútumokban, illetve ordo legeñđi-kben, modus s ųđeñđi-kben felsorolt könyvekkel. Pl. Capivaccio Páduában 1577—1580-ban tartott előadásai Avicennáról, 12 1 és a Metĥódus Medendi-ről vagy a De febribus lectiones a me vero Felice Boldano ipso legeñte conscripto anno MDLXXVI 12 2 alig térnek el nyomtatásban megjelent műveitől. Kéziratban is forgalomban volt Jacques Dubois Ordo in legendis Hippocratis et Galeni libris című, nyomtatásban több kiadást megért munkája. 12 3 A vizsgált kéziratok az oktatási kánonnak felelnek meg, még abban is, hogy az egyetemek különbözősége bennük kifejezésre jut. Spanyol kéziratok között a 15. század végén, a 17. század elején nagyon sok az arab, főleg Avicenna műveivel találkozunk, míg a protestáns német egyetemeken a kéziratos Arisztotelészkommentárok száma jelentős. A 16. század végéig egyetemi forgalomban volt kéziratos tankönyvekre azok a szabályok voltak érvényben, melyek a 12. század végén alakultak ki és a legtöbb egyetem 14. századi statútumaiban olvashatók. A kéziratos könyv terjesztése az egyetemi hatóságok és a stationarius-ok révén történt. A pecia-k, mint hivatalos példányok formai ellenőrzése is éppúgy az egyetem joga volt, mint ahogy az exemplárumokat a kereskedők, a stacionáriusok az egyetem által adott „szabadalom" birtokában árusíthatták. 12 4 Poéma médiçum és synopsis A reneszánsz tankönyvei között is továbbélnek a középkorban elterjedt, igen kedvelt tanköltemények. 12 5 A reneszánsz egyetemek tanulói is gyakran hívták segítségül memorizáláshoz a többnyire hexameterben írott verseket. Egyike -másika a humanisták is eléggé fontosnak tar12 0 A 15—16. század kéziratairól általában szólva, joggal írja Dür ing a Kristeller-féle bibliográfia bevezetőjében: ,,... the medica historian ... should realise, that printed sources are not enough for the history of ideas. Manuscripts are a crucial aid in the rediscovery of the past ''. Id. Dür ing, Richard, J. : ,,A guide to the medical manunscripts mentioned in Kristellers Iter Italicum V—VI" Traditio 47 (1993), 25 ff. 12 1 Stadtbibl. Ņðrđ ingen XXXV. 16c 12 2 Milano B. Ambrosiana. Sussidio L. 16, 16c. A kópiáért és még néhány adatért C. Menini professzornak tartozom köszönettel. 12 3 Salzburg Stadtbibl. a VI.45,46, ff. 68—78. A nyomtatott mű címe Liber de ordine et ordinis ratione in legendis Hippocratis et Galeni libris (Párizs, 1539 és 1561). 12 4 Cf. Frati, R.: „Gli Stazionari Bolognesi" Arch. Storico Italiano. XIV. (1910) p. 380; valamint Denifle, H.: Arch. f. Literatur Kirchengeschichte III. (1887) p. 295. ,,Item quod stationarii et alii quicumque qui exemplaria librorum vocant, teneantur sub poena aliqua graviori per universitatem taxanda, Integra, completa, correcta ac fidelia exemplaria exhibere. "In: Statuta antiqua Universitatis Oxoniensis. Közreadta: Strickland, Gibson (Oxford, 1931). p. 186; v.ö. még Wi k¡ñs, P.: Concilia, 111. (London, 1737): ,,Per nos seu successores nostros expresse approbetur et universitatis nomine ac auctoritate stationariis tradatur ut copietur; et facta collatione fideli, petentibus vendatur justo pretio, sive de ųr, originali in cista aliqua universitatis extunc perpetua remanente" p. 317. Párizsban a 15. század végén már különbséget tettek a «stationarius» és «I¡brañųs» között. Ld. Delalian, P.: Libraire Parisien du XlIIe au XVe siécle (Paris, 1891). Érvényben volt még az a könyvtárakra vonatkozó utasítás, mely szerint: ,,ad utilitatem studentium ut sit in communi libraria eiųsđern collegio [sic] non quovismodo inter libros distributivos evocandus sub pena deperdecionis eiųsđern.'' Ld. Cambridge, Conville and Caius College MS 129 Vb, közli Talbot, C.H.: The Universities and the Mediaeval Library. The English Library before 1700 (London, 1958) p. 84. A péciákról 1. Schultheisz, Tankönyv és curriculum op.cit. p. 11
