Birtalan Győző: Európai orvoslás az újkorban / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 15-16. (Budapest, 1988)
III. RÉSZ - A mikroszkopikus kórokozók felfedezése
98 Comm. Hist. Art is Med. Supplementum 15—16 amelyben az emberi fertőződés leggyakoribb formáját imitálták, a kórokozók belélegeztetésére. Erre a célra szerkesztett zárt ketrecbe fúvatták a porlasztott tenyészetet tartalmazó levegőt. Az ott tartózkodó tengerimalacok 25 napon belül mind elpusztultak tüdővészben. Ezt követően a baktériumok kutatásának igen termékeny új hulláma indult el. Sorra felfedezték a takonykór, a diftéria, a hastífusz, a tetanusz, a járványos agyhártyagyulladás, az orbánc és még számos betegség kórokozóját. A német és a francia bakteriológusok, egymással vetélkedve felkeresték és a helyszínen tanulmányozták Afrika és Ázsia fontosabb járványgócait. Koch 1883-ban azonosította a kolera addig sokak által hiába kutatott, igen érzékeny kórokozóját. Felderítették az álomkór terjedési mechanizmusát és a Trypanosoma gambiense fejlődését. 1890-ben, részben a német vezető körök által is sürgetve, Koch bejelentette a szenzációs hírt, hogy sikerült előállítania a gümőkór gyógyítására alkalmas oltóanyagot, a , tuberculin"-t. A tbc-sek ezrei tódultak Berlinbe, hogy kaphassanak az új gyógyszerből. Egyidejűleg a ųhereų in más városok gyógyintézeteiben, így Budapesten is kipróbálták. Néhány hónap alatt kiderült, hogy az új oltóanyag — a várakozásokkal ellentétben — nem gyógyító hatású, sőt néhány esetben fellobbantja és súlyosbítja a betegséget. Ugyanakkor a szert specifikus diagnosztikumaként lehet használni, mert a tuberkulotikusoknál érzékenységi reakciót vált ki. Oltóanyagként csak évtizedekkel később, tökéletesített változatban alkalmazták. A tuberculin kudarca igen keserű volt, elsősorban a gyógyulni vágyó páciensek számára. De lesújtotta a kutatók egy részét is, akik a fertőző betegségek kórtanát a monokauzális bakteriológia egyszerű sémájában gondolták el. Ez a drámai esemény felszínre hozta a már addig is felgyülemlett új kóroktani kérdéseket, amelyekre a később kifejlődő modern immunológia próbált választ adni. Mielőtt azonban erre rátérnénk, foglalkozzunk néhány, addig ismeretlen kórterjedési mechanizmus felfedezésével. A rovarok által közvetített epidémiák közül elsőként a texasi láz nevű szarvasmarhabetegség etiológiáját sikerült tisztázni. Theobald Smith (1859—1934) amerikai orvos példamutató alapossággal igazolta a kullancs közvetítő szerepét. Bonyolult és hosszú története van a malária plasmodium és a betegség terjedési módja félfedezésének. Alphonse Laveran (1845—1922), az Algírban szolgáló katonaorvos pillantotta meg először a beteg vérében talált plasmodiumot. Albert Freeman Africanus King (1841—1914) ezt megelőzően már számos, logikusan kifejtett bizonyítékot hozott annak alátámasztására, hogy e betegség terjesztője a szúnyog. A döntő fordulatot Ronald Ross (1857—1932) felfedezésejelentette, aki 1897-ben megtalálta a kórokozót a szúnyog gyomorfalában. Giovanni Battista Grassi (1854—1925) bizonyítja az anopheles szúnyogfajta obligát jelentőségét a terjesztésben. Grassi ezen kívül is számos értékes parazitológiai felfedezést tett. A kórokozó vírust a sárgaláz esetében csak jóval később mutatták ki, mint ahogyan a -moszkitó közvetítő szerepét igazolták. A 20. század fordulóján Walter Reed (1851—1902) amerikai katonaorvost bízták meg, hogy tanulmányozza a Kubában elterjedt sárgalázt. Reeđ elfogadta Carlos Juan Finlay havannai orvos feltevését, amely szerint az epidémia a moszkitók révén terjed. A bizonyítás ebben az esetben teljes hitelességgel csak emberkísérletekkel történhetett, amire Reeđ feletteseitől engedélyt is kapott. Az erre önként jelentkezők közül választotta ki az arra megfelelőket. Akik ugyanis valaha átestek a betegségen, immunitásuk miatt alkalmatlanok voltak a kísérletre. Előzetes elkülönítés után, mintegy száz embert fertőztek meg olyan moszkitókkal, amelyeket előzőleg betegek vérével tápláltak. Az így átvitt sárgaláz következtében többen meghaltak. A kísérletek során nemcsak a vektor szerepe bizonyosodott be, hanem az is, hogy a fertőzöttek szűrt savója is megbetegítő hatású.
