Birtalan Győző: Európai orvoslás az újkorban / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 15-16. (Budapest, 1988)

I. RÉSZ - Közösségi egészségvédelem és egészségügyi ellátás

31 kez ek be heves, esetenként halálos oltási reakciók, nem is szólva a sűrűn előforduló gennyes, szeptikus fertőzésekről. Akkoriban általában az oltás előtt koplaltatták és purgálták az oltandót, ami a veszélyeztetettséget csak fokozta. Az oltás eleinte igen költséges volt. Elő és utókezeléssel együtt kb. 20 guineat tett ki. Az 1760-as évektől közel egyötödére csökkent az ára.

7 Robert Sutton (?—-1788) kentoni sebész új, felületes sebzéssel végzett oltási technikát vezetett be, ami a szövődményeket lényegesen csökkentette. Ez idő tájt a lakosság többsége már elfogadta. Egyre több helyen fordult elő, hogy a szegény lakosságot az egyházközség költségén oltatták. Egyesek szerint ebben az is szerepet játszott, hogy a járványok következményeként jelentkező temetési kiadások (melyek a szegények esetében a parókiákat terhelték) jóval meghaladták a preventív oltásokét. Ehhez persze azt is be kellett látni, hogy a prevenció valóban hatásos, ami az akkoriban már széles körben alkalmazott népmozgalmi statisztikai számításokból egyértelműen kitűnt. A korabeli himlőoltások demográfiai következményeit kutató Peter Razzel több angol megye adataiból kimutatta, hogy az oltásokban aktívan részesedő előkelő családok átlagéletkora a 18. század első felére általában jellemző 35 évről az 1760—70-s évekre 48 körülire emelkedett.

8 Minthogy eközben az életkörülmények lényegében nem változtak az életkor emelkedése elsősorban a himlő okozta halálozás csökkenésével magyarázható. Minthogy a lakosság tömegeit csak a század közepétől oltották, itt a demográfiai következmények is később mutatkoztak. Razzel adatai szerint Angliában a gyermekhalandóság 1770 és 1800 között a felére csökkent.

9 Londonban 1730 és 1749 között négy gyermek közül három, ötéves kora előtt meghalt. 1750 és 1809 között ,,csak" kettő. Ezeknek az emberveszteségeknek a jelentős része a himlő következménye volt. Mindez meggyőzően támasztja alá, hogy bármilyen ellentmondásosan valósult is meg az angliai himlőoltások sok évtizedes akciója, az végső hatásában igen pozitívan értékelhető. A szigetország a lakossági gyarapodás felgyorsulásában jelentősen megelőzte a kontinens valamennyi országát. A felszaporodott munkaerő nélkülözhetetlen feltétele volt az ipari forradalom megvalósításának. A demográfiai helyzet döntő javulása tehát már a Jennerféle vakđñáció bevezetése előtt megindult, amiről a következő rész megfelelő fejezetében lesz szó. A 18. században végzett angliai himlőoltásokról egyébként nem rendelkezünk összesített kimutatással. Tájékozódásul elfogadhatónak látszik A. C. Klebs 1913-ban publikált adata, amely szerint 1776-ig kb. 200000 variolisatio történt az országban.

1

0 Az eljárás folyamatosan a vidéken honosodott meg. A nagyvárosokban és főleg Londonban viszonylag kevesebbet és főleg rendszertelenül oltottak. A lakosság fluktuációja, a legelmaradottabb tömegek ellenőrizhetőségének hiánya gátolták az ilyen akciók sikerét. Ennek megfelelően itt fordultak elő legtovább a járványok. KÖZÖSSÉGI EGÉSZSÉGVÉDELEM ÉS EGÉSZSÉGÜGYI ELLÁTÁS A korabeli közösségek egészségvédelmi rendszere lényegében a középkori városi higiéné keretei között, a hagyományos gyakorlat szerint működött. A városi tanács által megbízott alkalmazott felügyelt a piaci rendszabályokra, az utak tisztaságára, a szemét eltakarítására, az ivóvízforrások védelmére stb. A városi orvos, vagy alacsonyabb képzettségű szakember ellátta a helység szegénybetegeit, rendszeresen vizitelt a kórházban, illetve a megfelelő intézményekben. Tudjuk, hogy ebben az időszakban a kórházak is inkább szociális otthonoknak, rokkantmenhelyeknek feleltek meg.