Birtalan Győző: Európai orvoslás az újkorban / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 15-16. (Budapest, 1988)
I. RÉSZ - Közösségi egészségvédelem és egészségügyi ellátás
32 Comm. Hist. Ar ¡ s Med. Suppleme ñ nt ñ 15—16 7. ábra. Város¡ higiéné (holland metszet a 16. sz.-ból) A köztisztasági viszonyok a középkori állapotokhoz képest nemigen javultak. Sőt, miután a nyilvános fürdőket a 16. században elterjedt szifilisz miatt bezárták, az egyéni higiéné szintje is lesüllyedt. A szifilisz előfordulására egyébként kényesen ügyeltek és a városok többségében kötelező kezelést írtak elő. Hasonló meggondolásokból sűrűn ellenőrizték a prostituáltakat, ha egyáltalán megtűrték őket. A nagyobb városokban mindenesetre meg kellett alkudni a helyzettel. Ebben az időszakban a városok többségében alig volt még kövezett út. A falusi állattartás, a mezőgazdasági tevékenységek, a háziipar és kereskedelem szorosan együtt léteztek. De még a legmagasabb luxust és ízlést képviselő versailles-i udvarban is igen ellentmondásos viszonyok uralkodtak. Az urak többsége sem tisztálkodott rendszeresen. A tekintélyes hosszú parókák alatt bizony nemritkán tetvek mászkáltak. A megfelelő helyiségek hiányában, a pazar márvány lépcsőházak kövezetén, a parkok sétányain olykor emberi és állati ürülék zavarta meg az összbenyomást. Ilyen módon még a legjobb állapotok azokban a városokban alakultak ki, ahol a képzett, rátermett, erélyes városi orvos érvényt tudott szerezni egészségvédelmi jogkörének. Feladata volt még meggyőződni az ott dolgozó sebészek, borbélyok, bábák, gyógyszerészek szakismeretéről és szemmel tartani tevékenységüket. Ellenőrizte a gyógyszertárak munkáját: a gyógyszerészek felkészültségét, akik között akkoriban még alig akadt egyetemet végzett ember, a gyógyszeranyagokat, a materia medica-t. A 17. században Európa-szerte megjelentek az első gyógyszerkönyvek. Ezekben
