Birtalan Győző: Európai orvoslás az újkorban / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 15-16. (Budapest, 1988)
I. RÉSZ - Járványok és más tömegesen előforduló betegségek
30 Comm. Hist. Ar ¡ s Med. Suppleme ñ nt ñ 15—16 6. ábra. Gúnyrajz a vakcinádéról (J. Giilray metszete, 1802) rott. Nem volt veszélytelen vállalkozás. Dimsdale előzetesen megszervezte a szökését arra az esetre, ha valamilyen tragikus kudarc következne be. Am minden fényesen sikerült. Ahogyan a szerencsés orvos írta: ,,A cárnőnek csodálatos módon zajlott le a himlője.," 6 És így történt annál a több mint 200 orosz előkelőségnél is, akik ezután szintén beoltatták magukat. Dimsdale sikeres szerepléséért 10 000 font honoráriumot, 500 font évjáradékot és bárói címet kapott az uralkodónőtől. Több adat szól amellett, hogy már az angliai oltásokat megelőzően történtek ilyenek Európában. A szakirodalomban említik többek között Raymann Ádám eperjesi orvost, aki örmény kereskedőktől megismerve az eljárást már 1720 előtt alkalmazta azt. Bármint legyen is, tény, hogy a himlőoltás a 18. század közepétől honosodott meg végleg kontinensünkön, először a szigetországban, innen pedig átterjedve a többi államba. Az a tény, hogy a pogány török világból származó eljárást a magát felsőbbrendűnek tartó keresztény Éurópa átvette, már önmagában is érzékelteti azt a roppant világnézeti változást, ami a 18. század elején már félreismerhetetlenül megkezdődött. Az új gondolkodás jele, hogy az európai ember tevőlegesen kíván beleavatkozni a közösség sorsába. Meg akarja javítani a világ folyását, amelyhez addig a járványok, közöttük a himlő is szorosan hozzátartozott. Az új elfogadása persze korántsem ment simán. A 18. század első felében Angliában a himlőoltásokat túlnyomórészt arisztokrata és középnemesi családokban végezték. A polgárság és a parasztság részéről ellenállást tanúsítottak az eljárással szemben. Ez részben az újjal szembeni ösztönös gyanakváson, részben konzervatív vallási meggondolásokon alapult, amit a papság zöme is erélyesen képviselt. Érthető az is, hogy sok szülő vonakodott kitenni egészséges gyermekét az oltás veszélyeinek a távoli és bizonytalan himlőfertőzés elkerüléséért, noha akkoriban a járványok 5—10 évenként visszatértek. Hozzájárult a tartózkodáshoz, hogy az oltások halálozása még az 1780-as években is 1%-os volt. Ennek egyik oka, hogy eleinte, különböző téves elgondolásból, mélyen a bőr alá juttatták a himlőnyirkot (ellentétben az ázsiai felületes oltási módszerrel). Gyakran követ-
