Antall József szerk.: Népi gyógyítás Magyarországon / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 11-12. (Budapest, 1979)
TANULMÁNYOK - Kóczián Géza— Szabó István — Szabó László Gy.: A Helleborus- (hunyor-) fajok nép-gyógyászati felhasználására vonatkozó adatok
Kóczián G. — Szabó I. — Szabó L. Gy.: A Helleborus- (hunyor-) fajok ... 127 Wagner Dániel 1865-ben [4] szintén a fekete hunyorról ír: ,,Helleborus nigerL., ... Közép- és Déleurópa magasabb hegységeiben árnyékos erdőkben terem. Nálunk Magyarhonban, Ausztriában és Stir iában, a hegyek közt nagyon közönséges növény." Wágner közli a növény hatóanyagait és a drog felhasználását is: „Lényegesalkatrészei: hunyordék (Helleborin), illó olaj, zsíros olaj, egy sav (alkalmasint sisakfűsáv), sat. .. . A hunyorgyökér egy kábító, erős hashajtószer. Azelőtt gyakran használtatott elmekórokban, ideg és májbajokban, 1 — 2 drachm, gyökér 4—6 uncia forrázatra. Most főleg csak az állatgyógyászok használják. Orvosi még a hunyorgyökérből készült szeszes vizes kivonat: Extract um hellebori nigri, mely 1 — 5 szemernyi adagokban rendesen labdacsokban rendeltetik." Amint azt a bevezetőben írtuk, a Magyar Gyógyszerkönyv a hunyort nem vette fel a hivatalos gyógynövények közé. Balogh Kálmán A Magyar Gyógyszerkönyv Kommentárja című munkájában [7] a zöld hunyorról (Helleborus viridisL.) ír: „Helleborus viridis Linné (zöld hunyor; szirontákfélék, ranunculaceae Juss.) a síkság és a tátrai felföld kivételével virányunk egész területén szórványosan tenyészik; gyöktörzse (rhizoma) pedig úgy az osztrák, mint a német gykv. szerint hivatalos.'''' Balogh Kálmán írja le tudományos igénnyel a növény hatóanyagait. Két glikozidáról ír, a hellebori nró\ és a helleboreinröl: „A helleborin kellemetlen ízű, kissé bővebb nyálelválasztást okoz, továbbá hányást és székerőltetést, sőt a gyomorban, úgyszintén a belekben gyulladást, nemkülönben vérzést idézhet elő; majd a végtagok hűdöttek lesznek, azután teljes bódulat következĥetik be, mi mellett a láta tág, de villamos inger irányában fogékony; végtére a szívverés megszűnik. A helleborein/wA^ a szívre hatása pedig a digital¡ñ hatásával megegyezik, csakhogy ennél erélyesebb. A zöld hunyor gyöktörzsét és gyökereit radix hellebori név alatt 5—30 cgm-os adagokban porként vagy labdacsokban mint hashajtót rendelik. Az osztrák gykv. 1 r. száraz gyöktörzsből 8 r. borszeszszel száraz kivonatot (extractum hellebori) készíttet, melyet 2 — 10 cgm-jával naponta többször adhatni. A német gykv. tinct. hellebori készítménye 1 r. gyökérből 10 r. borszeszszel állíttatik elő, sárgásbarna színű, 5 — 10 cseppeñk¡ñ adják azt be. Az idézett gykvek figyelmeztetnek, hogy a zöld hunyor gyöktörzse a fekete hunyor (helleborus niger Linné) gyöktörzsével ne tévesztessék öszsze." Az 1904-ben kiadott Taxa Medicamentorum [8] a Helleborus niger L. készítményeit vette fel nem hivatalos gyógyszerként: Extractum hellebori nigri, Radix hellebori nigri, Tinctura hellebori nigri. Bár a hivatalos gyógyászat a Helleborus-fajok készítményeit nálunk nem használja, a magyar nyelvű szakirodalom foglalkozik a növényekkel: Augustin et al. 1948 [9], Halmai-Nóvák 1963 [10], Issekutz B.-Issekutz L. 1979 [11], Knoll 1976 [12], Kovács J. 1970 [13], Csiky 1968 [14], Rápóti-Romváry 1977 [15], Haraszti-Kalmár 1972 [16], Romániában: Rácz et al. 1975 [17]. Hans Braun Heilpflanzen Lexikon für Ärzte und Apotheker 1974 [18] című munkájában a Helleborus niger L. szerepel, hatóanyagként a hellebrin szívre ható glikozidot és a helleborin nyálkahártya-ingerlő szaponint tünteti fel. Német készítmény a Szillosan-„forte" Henk, amely Tinct. Hellebori tartalommal is rendelkezik (Braun 1974 [18], Rote Liste 1974 [19]). A szakirodalom a fekete és a zöld hunyort tartja hivatalosan elismert gyógynövénynek. Kazay Endre 1900-ban kiadott Gyógyszerészeti Lexikonja [20] is a fekete hunyort (Helleborus niger L.) és a zöld hunyort (Helleborus viridis L.) tárgyalja. Az utóbbiról a következőket írja: „...a síkság és a tátrai felföld kivételével egész virányia kon tenyész, mintegy 9 fajjal;..."
