Antall József szerk.: Népi gyógyítás Magyarországon / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 11-12. (Budapest, 1979)
TANULMÁNYOK - Kóczián Géza— Szabó István — Szabó László Gy.: A Helleborus- (hunyor-) fajok nép-gyógyászati felhasználására vonatkozó adatok
128 Comm. Hist. Artis Med. Suppl. 11 — 12 (1979) Kazay szerint tehát a zöld hunyor több faj összefoglalása. Kérdés tehát, hogy milyen hunyor-fajokat értettek Helleborus viridis L. név alatt? Ugyancsak kérdéses, mit értett Wágner Dániel a Helleborus niger L. név alatt? Szerinte: „Nálunk Magyarhonban, Ausztriában és Stiriában, a hegyek közt nagyon közönséges növény." /. ábra. Helleborus occidentalis (Schiffner [1890] „Monographia Hellebororum" c. könyvéből) Botanikailag a Helleborus-fajokat első ízben Schiffñer összegezte 1890-ben Monographia Hellebororum című részletes és színes akvarellekkel illusztrált munkájában [21] (1—2. ábra). Mérgező és gyógyító hatásuk mellett utal a népgyógyászati felhasználásra is: „Die Dalmatiner mischen das Rhizom von Helleborus multifidus VIS. in das Getränk lungenkranker Pferde, um ein heftiges Purguren zu erzeugen." A Helleborus-fajok többségére a formagazdagság jellemző (Sävulescu—Nyárády 1953 [22], Soó 1966 [23]). Jávorka—Csapodÿ Iconographia Florae Partis Austro— Orientalis Europae Centralis című munkájukban [24] a következő Helleborus-fajokat vették fel:
