Antall József szerk.: Népi gyógyítás Magyarországon / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 11-12. (Budapest, 1979)
TANULMÁNYOK - Oláh Andor: „Eddig dolgom után, ezután hitem után élek" — A magyar népi gerontológia tanulságai
186 Comm. Hist. Artis Med. Suppl. 11 — 12 (1979) Azt tartják természetesnek, tehát egészségesnek, hogy sok gyereket szüljön az asszony. Ami nem természetes (fogamzásgátlás, gyerek-elhajtás) az egészségtelen is az öregek szerint. „Már hogyha virágzik a fa, akkor kell annak gyümölcsöt is teremni!" (Virágzás = havi vérzés.) „Ha teli a segge, mért nem hurcolja el!" Ezzel a népi szemlélet másik alapelvéhez jutottunk. A mértékletesség mellett a természetesség biztosítja a hosszú, egészséges életet. A TERMÉSZETESSÉG a) „Hosszabb életű a juhász, mint az országút." Hosszú életűek voltak, mert természeteseñ-egészségeseñ éltek, így tudják. „A juhász olyan hosszúéletű, mint a szamár, vagy pedig az országút /" — „Hosszabb életű a juhász, mint az országút, vagy a tarkavarnyú." „1896-ot írtak abban az időben, amikor szegény nagyapám megajándékozott azzal a szép acélkampós somfabotjával. Akkor kiesettformán elgyengült, 86 éves kezéből. De még akkor is jólesett neki, ha kisebb bárányfalkát ott a major közelében velem, kisunokájával legeltette.'''' 87 éves korában is „még mindig olyan fürge ember vót, soha nem vót doktornál". Beteg se volt, csak elgyengült, meghalt." „A maiak nem lesznek olyanok". — „Koratavasztól késő őszig mezítláb jártunk a gyöngyharmatos legelőmezőn." Ogyesszában, katonáskodása idején figyelte meg az első világháborúban, hogy „egy pantallós a harmatba sétált. Egésségesnek mondta. Hetvennégy éves volt. El is hiszem." A juhász is így élt — teszi hozzá. „Nekem sose vót a számba orvosság! A juhász vigyázott, meg tudta, mivel gyógyítsa magát, ha nyilalgatózott a háta, vagy a melle. Ha hasmenést kapott, evett erős túrót." A friss levegő is jót tett neki — mondja a zsadányi öreg pásztor. — Virágzáskor, harmat száradta után füveket szedtek, a pa láson a kakasülőn szárították a juhászok: „szíkfű, útilapu, pemetefű, garádicskóró, fejérmályva gyökere, fekete mályva töve, hogy sebre, erre-arra jó legyen, bodzavirág, Jődibodza, tölgyfakéreg külső sebekre." Miután megszáradtak a füvek, ruhazacskóban felakasztották a juhász-lakásban. Egy zsadányi juhász önéletrajzi feljegyzése arról tanúskodik, hogy valóban természetes, mert a természettel összehangolódott (sőt kozmikusañ hangolt) életet élt a pásztor. Tavaszi kihajtáskor „mikor a legelőhöz közeledett a juhnyáj, felelevenedett ĥégetéssel, szinte szaladva ment a birka apraja-nagyja. Mikor aztán ráérkezett a legelőre, mintha le lett volna cövekelve, ahogy a szájokon befért, mohó étvággyal ettek, semmivel se törődve. Én pedig mint afféle fiatal juhász, gyönyörködtem a természetadta szépségekben. A tiszta kék égről ragyogott le az öreg nap a vén földre, pirogatta, szárogatta a gyöngyharmatba fürdő, balzsamos mezei virágok millióit. A bíbicek, sirályok, vadkacsák, vadlibák ezrei fürdőitek, gázoltak, úszkáltak a zsombokos, mocsaras részeken, a darvak, gólyák magasba szállva néztek le a nagy sík pusztaságra. A szamukákba békák milliói szépen brekegtek, csak ott támadt síri csend, ahol a gólyák gázoltak. A napsütötte langyos vízbe jómagam is megmosakodtam, merthát az ember szinte újjászületik, kedve kerekedik, jobban örül az életnek. Jól esik még a pirítós kenyér is, vagy az egyszerű módra megfőzött be tÿáros, vagy pedig a lebencstészta... Én pedig szép csendesen fúttam a furulyámat, hogy az unalmamat, vagy án a bánatomat feledjem, vagy el is űzzem, mert csak szombat este mehettem haza tiszta ruhát váltani és a jövőheti élelmet kivinni a hodályhoz. így teltek-múltak a napok, a hetek." Igaz, hogy éberen kellett aludjon, „a botot a derekam alá tettem, hogy el ne aludjak" (ti. mélyen), de a
