Antall József szerk.: Népi gyógyítás Magyarországon / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 11-12. (Budapest, 1979)
TANULMÁNYOK - Oláh Andor: „Eddig dolgom után, ezután hitem után élek" — A magyar népi gerontológia tanulságai
Oláh A.: „Eddig dolgom után, ezután hitem után élek'\ .. 185 teszik felelőssé 3. „Örökre kihűltem" — mondják és felsorolják, hogy egész életükben hányszor megfáztak, miért-hogyan-mikor és mennyit fagyoskodtak, s ezért betegek most öreg korukban, ez viszi sírba őket. Kéményseprőként dolgozott: „Milyen hidegek voltak régen! 25—30 fok hidegbe is mentem, de muszáj volt, mentem. A hidegek, azok megsanyargattak, mer nagy hidegek voltak abba a nyolcvanas-kilencvenes években! Azután húszba így kaptam meg a reomát. Sokszor blúzomra fagyott a hó, olyan hideg voltÿ A kéményseprő-papucsban meg fázott a lába, a hideg kéményekben kapaszkodva fázott a keze. — „Én is tizenkét évig kofálkodtam, akkor hűltek ki a lábaim.'''' — Libatöméskor „kihűltek a horgasinai", azért fájnak most a lábai öregségére. — Aratásból jövet eső érte nem egyszer, sokszor megfázott, „kihűltek a csontjai", reumás lett. Havas répát szedett ki a földből: „kihűltek az ujjaim". — „Jégeső megvert bennünket, oszt megfáztam a répaegyelésen, ettűl kaptam." — Néhány példával meg kell elégednünk, hiszen jóformán lehetetlen felsorolni mindazt a lehetőséget, amikor a parasztember és -asszony mezei és otthoni munkája során ,,kihűr'-het, megfázhat a mosástól kezdve az izzadtan hideg földre fekvésig. Mindezt emlékezetében őrzi és nem csodálhatjuk, hogy így beszél: „veleszületik az emberrel minden betegség, aztán mikor megfázik, vagy ez fogja le, vagy az"; „mindenféle baj a kihűlés ül ered"; „sok mindent, mindent a kihűlés iŲ lehet kapni, minden betegséget ez okoz". Főképpen azonban a reuma, csúz, köszvény, derékzsába: „a reoma az a hideg ül van, az erős kihűlés ül van. Kihűlnek a lábszárába a velők." Csúz: „kihűlnek a csontok, kihűlnek a velők, összezsugorodnak a kezek." — „Ĥülés ül olyan csusza van neki, hogy dagad itt is, ott is." — Derékzsába: „olyan mint a farcsába, kihűléstől kapja." Sűrűn intik a fiatalokat, hogy amíg nem késő, vigyázzanak: „arra vigyázz, hogy ki ne hűlj, meg ne erőltesd magad, akkor nem lesz semmi bajod!" Dehát nem sokba veszik, amit a tapasztalt öreg mond. „A mostani fiatalok az ilyet csak kinevetik. A mostani hóborodott fiatalok." — „Többet tud máma egy csirke, mint tegnap egy várnyú!" — „Ma a jérce többet tud, mint a tyúk." A generációs harc a nemi élettel kapcsolatos véleménykülönbségben is megnyilvánul. d) „Hamar meghal, akinek sok szeretője vót!" Az öregek a mértékletesség elvét a nemi életre is vonatkoztatják. A kikapós, kicsapongó életet élő lányokra, asszonyokra mondják: „Utóvégre az olyanok mindelromlanak. Az egyik sánta, a másik vak. Minden csak rendjivel jó!" — Édesanyja 84 éves korában halt meg. így tanította, hogyan élhet sokáig: „Rendesen éljek mindig. Ne legyen sok udvarlóm, mer így leszek egésséges." — „Hamar meghal, akinek sok szeretője vót!" — „Szeretkezni elég háromszor egy héten.. Minden csak rendjivel jó." — A mértéktelen szexuális élettel szemben az ellenkező véglet sem jó, mert „a szűzlány nehezebben hal meg." — „Másképp vót ezelőtt, nem úgy, mint ma, hogy nincs gyerek. Azt mondták amelyik asszony szül rendszeresen, az az asszony mindig szebb és szebb, mindig fiatalodik, mindig erőben-egészségben él. De igaz is vót! Olyan pirospozsgás, jó arcú asszonyok vótak azok. Idős asszony korçiba is olyan szép sima arcú, még meg se őszült az olyan asszony." 3 30 éves orvosi praxisom alapján egyre igazabbnak tapasztalom a népi kóroktani megállapítást, hogy a betegségek hármas oki alappillérei az erőltetés, kihűlés, ijedés. Vagyis a testilelki túlerőltetés és kimerülés, a szervezet egészének vagy egyes testrészeknek (a külső vagy a belső) lehűlése, a hideg ártalom, valamint a lelki ok, ezek között is első helyen a szorongás. Az öregkori betegségek, a beteg öregség és a korai halál okaként is ez a három a meghatározó tényező: vagy közvetlen hatásként, vagy „talajt" betegségre előkészítő, hajlamosítótényezőként.
