Antall József szerk.: Népi gyógyítás Magyarországon / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 11-12. (Budapest, 1979)

TANULMÁNYOK - Kóczián Géza— Szabó István — Szabó László Gy.: A Helleborus- (hunyor-) fajok nép-gyógyászati felhasználására vonatkozó adatok

Kóczián G.— Szabó I,— Szabó L. Gy.: A Helleborus- (hunyor-) fajok ... 147 Befűzése pedig: bőrt összefogni a szegÿőn, és árraa átszúrni. Tüvee pedig, utána az árt kihúzza, és a tüvee utána behúzza a gyökeret. Cérnát köt a gyökérre, és úgy húzza be azért, mer vagy eltörik vagy valami, de hogyha cernávaa van nedves állapotba, akkor sikerül. Jobban, mintha izé... száraz állapotban. Csak úgy töszi az embör bele a bőr alá. És aztán hát hagyja még valamivee. Három nap múlva vagy két nap múlva, akkorra má kieszi az izéje, a genny a bőrt, és aztán má kifakad. Vagy pedig kifeszíti az embör neki azt a keménségöt, aztán kifakad.'" Basa János a következőket fűzte ehhez: „Meg osztán ez a gyökérhúzás ami vót ugye. Hamá azt látták, hogy ezek a torok alatti mirigyek telve vannak, itten ezek a mandularészek tele vannak, fő vannak gyűlve, akkor csak rámentek erre a gyökérre, amit a Dezső is említett, be szokták nekik húzni. És akkor a szügyibe bele, átfűzték, és akkor egy nap vagy két nap múva akkorára mögñött, hát ami csak benne vót. Hátsó lábán daganat jelöntközött, a hátsó lábbó is kiszítta. Olyan vót, mint egy pompós, elű. Az két nap alatt oszt ki is fakadó . Ahogy mozgott, ment, ki is spriccelt a genny belüle. Lepték a bogarak meg minden, aztán be szokták ennek a fekete gávecnak [Symphytum officinale L. — fekete nadály[ a levelévee vagy pedig farkasómalévee [Aristolochia clematitits L. — farkasalma] rezsegtetni. Mögfehérítette azt a sebet úgy, hogyha mésszel lött volna behintve, vagy ultraseptyllel, úgy elszárította." Bélaváron a növény valamikor Czipóth József kertjében volt, Taranyból került oda. Czipóth Józsefñé a következőket mondta: „Azt ugye hunyadi gyökérnek mondták, és használták kehös lovaknál úgy, hogy összegyűlő anná a kehös lóná az a kehe, vagy mit tudom én minek mondták, gennyféle, a torka alatt. Akkor ezt a gyökeret ugye kivötték a földből, megmosták, belefűzték tűbe, és azt behúzták abba a daganatba, és akkor az ugye ott marta, lukat csinált magának az a gyökér, és akkor minden rondaság kifolyt." Varga Vendel bélavári adatközlőnk is hallotta,, hogy használták a hunyadi gyökeret: „Hunyadigyökér, és a szügyibe, a szügyén alul szokták a lónak a bőre alá belefűzni, úgyhogy a két vége kint vót. S ott összehúzta a gennvet meg mindent, és ott fót a ló. Ennyit tudok, többet nem." Érdekes, hogy a növény aranyi eredetű, tulajdonosa is Taranyból származott, mégis hunyadi gyökér a neve, a farkasgyökér elnevezést senki sem hallotta. Gyékényesen, amint már írtuk, Kovács György kertjében akadtunk a növényre. Kovács György elmondta, hogy a bajcsai horvátoktól tanulta a gyógymódot. Ő mesélt a gotalovói használatáról is: „Hát ezek a horvátok, még a gottálaiak is hasznááták. Hát sokat ösmertem én közülük. Mikor menekí tek erre, akkor is be vótak tálézva a lovaik, hogy el ne vigyék a bulgárok. Előtte vót a lepedő, ki ne szakassza a ló. Há, mondom, mér húztátok bele? Aszongya eevitték vóna a bulgár testvérek. Mer ugye, mindenkinek ló köllött vóna, így mög nem köllött nekik. Mögnézte, elhúzta a lepedőt, otthagyta. Másképp oszt eekampóták vóna." Erdélyben is ismeretes a lovak gyógyítása hunyorral. A következő adatokat gyűjtöttük: „Gyökerét a ló szügyibe húzták, odahúzta a genny . Rózsaszínű virágja van az eszpenznek." (Csilip János, Gyimesközéplok, Barackos, Hargita megye) „Itt nincs, nem terem eszpenz. Szénacsinálás előtt kell gyűjteni. Kehétől, lónak a szügyébe. Akkora lesz, mint egy kenyér." (Timár György —Pili Gyuri a vérbajos vagy politikus, Háromkút, Hargita megye) „Eszpenz. Lónak a szügyibe húzták, s oda lett egy bog, genyii lett belőle, s az kifolyó t." (Csorba Györgyñé Csilipp Mária, Gyimesközéplok, Hidegségpataka, Hargita megye) „Ha a ló megcsomósodik, meghűl. A mellÿe közepén van sűrűlék, s amellé kell húzni kb 4 cm hosszú gyökérdarabot, az felrágja, s feldagad jó nagyocskát. Öklömnyinél nagyobbra dagad. A gyökér, ha nem hull ki, kivenni. Mindegy, hogy vízszintesen vagy függőlegesen húzzák be, csak függőlegesen nem jó, mert könnyen kiesik. A ló két hét alatt meggy aul." (Hajnal György, Gyimesközéplok, Hidegségpataka, Hargita megye) „Használták azok is a kígyófüvet, akiknek a ló..., a lónak fájt mind a négy lába, valami okbul, hűlésbül. A szügyibe húztak, a két lába közé, az első lába közé húztak egy szálat, és ott is megsebzett, de a másik felől a fájása a lónak mind odajött, nem sántított tovább, és tudták használni. Ha megint eljött, megint húztak. Ilyesmire használták..." (Gábora Márton, Kalotaszentkirály, Kolozs megye) 10*