Antall József szerk.: Népi gyógyítás Magyarországon / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 11-12. (Budapest, 1979)

TANULMÁNYOK - Kóczián Géza— Szabó István — Szabó László Gy.: A Helleborus- (hunyor-) fajok nép-gyógyászati felhasználására vonatkozó adatok

148 Comm. Hist. Artis Med. Suppl. 11 — 12 (1979) A közölt adatokból kitűnik, hogy lóinfluenzában (Myxovirus okozta hörghurut), régi nevén: járványos köhögésben szenvedő állatoknál használták, ez lehet a „bujdoslókehe" illetve „bujkáló kehe" vagy csak „kehe" nevű betegség. Lehetséges, hogy a lovak rhinopneumonitisét, régi nevén: hurutos lóinfluenzát is így nevezte a nép. Hajnal György gyimesközéploki csángó adatközlőnk azt mondta: „Ha a ló megcsomósodik, meghűl". Basa János Háromfán (Somogy megye) élő adatközlőnk a következőket mondta: „... ezek a torok alatti mirigyek telve vannak, itten ezek a mandularészek tele vannak, fő vannak gyűlve..." A népi leírás bizonyára az adenitis equorum, azaz a mirigykór leírása. Dr Erőss István nyugalmazott nagyatádi járási főállatorvos szóbeli közlése szerint a aranyiak a mirigykóros lovaknál alkalmazták az eljárást. Érdekes, hogy a keletkező daganat leírásakor a Somogy megyei Taranyban és a Gyimesben lévő Háromkúton megegyező hasonlatot használtak: „mer főgyiin, mint egy házikenyér" (Tarany), „Akkora lesz, mint egy kenyér" (Háromkút). A hunyor gyökerével végzett ingerterápiás gyógymódot szarvasmarhák gyógyításánál is alkalmazták. A következő adatokat sikerült összegyűjtenünk: „A háború alatt vótak itt zđalaiak [Horvátország]. Vót itt egy bácsi, András bácsinak hívták. Mondom neki, András bácsi, használják-e maguk a farkasgyökeret? Használjuk. Van még a tehénnek is behúzzuk, ha száraz kehébe vannak." (Fųisz Mihály Korenyás, Tarany, Somogy megye) „Annyit tudok, hogy az én testvéremnek vót egy olyan tehene, aki nem akart főjavúni. És akkor húztak a lebenyébe azt a tálÿa nevű gyökeret. És az benn vót egy jó ideig a tehénnek a lebenyéjébe, és az hasznáát, a tehén aztán főjavút." (Halász József, Bélavár, Somogy megye) „Románoktól is lehet kapni. Le is esett a füle a disznónak. Húztak a tehénnek is, odavitte a rosszat, úgy megdagadt a lebbentvűjénél, mint egy cipó" (Lipai Györgyñé Fábián Trma, Középlak, Szilágy megye) Hasonló felhasználásról számol be Stephan Aumüller [3]. Burgenlandban elég sok adatot talált a szarvasmarhákon végzett ingerterápiás gyógymódra. A Helleborus dumetorum W. et K. neve ott Güllwurzel, amely a betegségre utal, a betegség neve Güll. Valószínűleg ödémásodással járó légzőszervi megbetegedésről van szó. Az erdélyi területeken főként a sertések gyógyításánál találkoztunk a hunyorral. Lázas, tüdőgyulladásos, pestises disznókat próbálták az ingerterápiás gyógymóddal meggyógyítani. A diagnózisokat nem az állatorvosok állították fel, így kérdés, hogy valóban ezekről a betegségekről volt szó minden esetben. Sertések gyógyítására vonatkozó adataink: „Az ökörélőfű [Helleborus odorus W. et K.] gyökerét a disznó fülibe szokták húzni, először árral kiszúrták a fiilit, és úgy dugták bele, mert nem olyan kemény a gyökér. Lázas, beteg disznónak adták." (László Lajosñé Kasza Rozália, Bisse, Baranya megye) „Kecskepicsa rózsa, kamena ruza, cérna ruza, cerny korén [Helleborus purpurascens W. et K.] legkorábban kel. Először a hóvirág jön, utána a kecskepicsa rózsa. Kivettük a gyükerit. Beleszúrtunk a disznó fülibe, beletettük, akkor kezdett érni." (id. Szívós Antal, Répáshuta, Borsod megye) „A paponyagyökeret [Helleborus purpurascens W. et K.] a disznó fülibe rakták, ha lázas volt. Erdőn lehet látni, kősziklákba hallottam, régen a kántorlak körül es vót." (Márton Ferenc Nagykászon, Hargita megye) „Kimentem az izé végébe, es vékony hosszú gyökere van. Disznÿó fülébe, meg es duzzadt. Tavasszal és ősszel lehet szedni, gyökerecskék." (Balázs D. Dánielné [Dani Dani néni] Nagykászon, Hargita megye) „Bazsarózsához hasonlít a levele. Ha a hó elmegy, akkor virágzik. Disznó fülibe." (Csobot Andrásné, Kászonújfalu, Hargita megye)