Antall József szerk.: Népi gyógyítás Magyarországon / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 11-12. (Budapest, 1979)
TANULMÁNYOK - Aumüller, Stephan: Az etnobotanika jelenlegi helyzete Burgenland területén
Aum iiller, S.: Az etnobotanika jelenlegi helyzete Burgenland területén 105 Ezen első sikeren felbuzdulva, megindítottam egy újabb akciót egy színes növényalbum és egy kis adatlap formájában, amit csak olyan lakosoknak küldtem, akikről feltételezhettem, hogy tudásukkal hozzájárulhatnak etnobotanikai adattáram gyarapításához. Ez a kísérletem azonban csődöt mondott, mert vagy nem tartották be a visszaküldés terminusát vagy a mappát egyáltalában nem küldték vissza. — Egy újabb iskolai gyűjtőakciónknak is majdnem 100%-os sikertelenség volt a vége. Körülbelül 300 tanintézetünk közül csak egyetlen iskola küldte be sovány adatgyűjteményét. Új reményekkel, új erővel megindítottunk nemcsak egy újabb akciót, hanem kibővítettük az etnobotanikai gyűjtőmunka feladatait is. Megalakult Eisenstadtban egy szakemberekből álló munkaközösség, amely egyelőre csak a kismartoni járásban próbálja a nép emlékezetében még élő tudást megörökíteni. A jövendő tapasztalatainktól és eredményeinktől függ, mennyiben fog sikerülni, ezt az eljárást a tartomány többi járásaira (7) is kibővíteni. Munkaközösségünkbe sikerült már egy botanikust, néprajzost, nyelvészt, orvost és gyógyszerészt beszerveznünk; történészt még keresnünk kell. Elvünk: minden évvel és minden agg emberrel sírba száll régi falusi kultúránknak egy számottevő része; siessünk azt a jövendő generációk részére megmenteni. — Némi segítséget várunk a szeniorkluboktól is, ahol a tél folyamán előadásokat fogunk tartani. Sajnos nem áll még rendelkezésünkre egy teljes gyógynövény-diasorozat. Összeköttetésbe léptünk Dr. Maria Hornung egyetemi professzornővel is, aki az Österreichische Akademie der Wissenschaften megbízásából a „Kommission für Mundartkunde und Namenforschung" c. intézetet vezeti. Ott a tájszavak, továbbá a népi állat- és növénynevek óriási cédulakatalógusa áll rendelkezésünkre; ennek burgenlandi anyaga azonban megfelelő munkatársak hiányában még kiegészítésre szorul. Ott szinte tárt karokkal fogadtak és messzemenő támogatást ígértek nekünk. Hogy mennyire fontos az együttműködés ezen a téren is, néhány példával szeretném szemléltetni: a) Geranium robertianum L. Egy gólyaorr-fajnak Alsó-Ausztriában „Biswurmkraut" a neve (1. Beck, 1895:176). Az Ötscher vidékéről a következő mondát jegyezték fel az adatközlők (Höfer-Kronfeld, 1889): A „Bismandl" egy láthatatlan rossz szellem, amely különösen forró napokon szántóföldeken és réteken szokott tartózkodni. Ha a Bismandl csak megközelít egy állatot (marhát, lovat), akkor az megvadul, tör, zúz és megszökik. Németül azt mondják: „Das Viech wird bißert." Mivel ez a Bießmandl rokonságban áll az ördöggel, azért az állatokat mindig szenteltvízzel kell meghinteni, mielőtt kihajtják a legelőre. Na most: ha egy állat harapós, akkor azt mondják németül „bissig, biss¡eĥ, bissat, biesat". A két fogalom között — beißen és biesen — azonban nagy tartalmi különbség van, bár hangzás dolgában könnyen összetéveszthetők. így érthető, hogy különösen egy városban nevelkedett kortárs (még akkor is, ha képzett néprajzos) nem tudhatja, hogy félszázaddal ezelőtt még használatos volt Burgenlandban a „biesen" szó, aminek rohanni, száguldani a jelentése: „Die Kui is biesat", — a tehén száguld. De miért száguld a tehén? A magyarázathoz egy kis entomológiai tudás is szükséges. Egy légy, Tabanus bovinus, az állat szőrén rakja le a petéit, a belőle kikelő nyű (kukac) a gerinc táján a bőr alá fúrja magát. Begubózás előtt elhagyja a vendégállatot, leesik a földre s ott imágóvá fejlődik. A „Vendégállat" — inkább áldozatnak kellene nevezni — ösztönszerűen felismeri a repülő légyben a veszélyt és száguldásban keres menedéket. A Bieswurm tehát nem harapós tehenet, hanem
