Antall József szerk.: Népi gyógyítás Magyarországon / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 11-12. (Budapest, 1979)
TANULMÁNYOK - Aumüller, Stephan: Az etnobotanika jelenlegi helyzete Burgenland területén
-104 Comm. Hist. Artis Med. Suppl. 11- 12 (1979) Ha most folytatnom szabad a feltevések sorát, akkor talán jogos volna a következő kérdéseket is feltenni: ha Melius Bécsben járt, nem látogatta-e meg útközben barátját, Beythe Istvánt Németújvárott? Vagy talán Bécsben találkoztak? Akkor nem tarthatjuk kizártnak, hogy Melius Clusiusszal is megismerkedhetett. Melius Herbáriumának és Clusius Pannon Flórájának (Rariorum aliquot Stirpium, per Pannoniam, Austrian!, etc.) szembeötlő közös vonása a magyar és német népi növénynevek feljegyzése, bár a két műnek más-más a célkitűzése: Melius a gyógynevek használatával foglalkozott és azoknak botanikai leírását csak segédeszközül használta; Clusius azonban a növények részletes leírásával, azoknak termő- illetve lelőhelyeivel foglalkozik, de etnobotanikai aspektusokra csak alkalomadtán hivatkozik. Melius Herbariuma 1578-ban, a történelmi Magyarország keleti végén; Clusius Pannon Flórája és Nomenclatora 1583-ban — szóval öt évvel későbben — az ország nyugati végében látott napvilágot (ha utóbbi esetben nem a könyv megjelenési helyét, Antwerpent, hanem a kutató területet vesszük figyelembe). Mindkét esetben kerek négyszázéves magyar és német népi növénynevek feljegyzéséről van szó, amelyek mind a magyar, mind a burgenlandi etnobotanika alapadatait szolgáltatják. A két műnek a népi növényneveit talán kevés haszonnal egyeztetnénk össze, mert azoknak tárgya, célkitűzése is különbözik. Csak annyit szűrhetünk le az elhangzott bevezetésből, hogy Melius — Beythe — Clusius között figyelembe veendők a közvetlen vagy közvetett kapcsolatok, amelyeknek kölcsönhatásait még nagyító alá kellene vennünk. A burgenlandi etnobotanika története rövid: Clusiusszal széles, komoly alapon indult, s azóta sem fejlődött számottevő mennyiségben és minőségben tovább. Karł M. Klier-nek 1965-ben Eisenstadtban megjelent burgenlandi néprajzi bibliográfiájában összesen hat dolgozatot találunk megemlítve, amelyek csak mellékesen említenek néhány népi növénynevet. E fogyatékosságnak a tudatában már a hatvanas években megindítottam egy gyűjtőakciót egész Burgenland területén. Egy névsoros jegyzékben összefoglaltam tartományunk legismertebb vadontermő növényeit, s kértem azok népi neveinek feljegyzését német, magyar és horvát nyelven. A gyógyneveknek a különböző használati utasításait egy külön kartotékban foglaltam össze, melyeknek anyaga még feldolgozásra vár. A népi növénynevek egy részlegét azonban már publikáltam. Az 1969-ben Eisenstadtban megjelent „Handbuch des burgenländischen Naturschutzes" c. zsebkönyvemben a védett növénynevek leírásánál nemcsak a német, hanem a magyar és horvát neveket is felhasználtam. Példa: „Stipa penna a L.: Engelshaar, Frauhaar, Fraugras, Marienhaar, Mauzerl, Pfingstgras, Pfingsthaar, Schmöla, Schwafgras, Waisenmädchenhaar, Wiesenbart, Windhalm; árvaleányhaj, (1. Csapodÿ—Priszter, 1966: ĥajka, leányhaj); golperje, kolperje, marini vlasi, pernata trava, kovilje, livadni krestac ." Ezáltal a burgenlandi nép összes rétegeiben elő akartam segíteni a védett növények gyorsabb és biztosabb felismerését. Értesülésem szerint jelenleg készülőben van Magyarországon az OTKH-nak egy rendelete, amely a védetté nyilvánított növényeknek a pénzbeli értékét is megállapítja (1. Tanácsok Közlönye XXIV évf. 21. sz., 1975. május 8: a védetté nyilvánított állatok értékének a megállapítása.) A magyar természetvédők munkáját is nagyban előmozdíthatná, ha sikerülne ebben a hivatalos jegyzékben a tudományos növénynevek mellett a népi neveket is felsorolni.
