Antall József szerk.: Historia pharmaceutica / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 9-10. (Budapest, 1977)

TANULMÁNYOK - Zboray Bertalan: Az egészségügyi igazgatás és a gyógyszertárak ellenőrzése Magyarországon

Zboray tí.: Az egészségügyi igazgatás és a gyógyszertárak ellenőrzése. 73 tak meg. Wägñer életrajzából tudjuk, hogy ő ott hagyva a minisztériumot, vegyészeti tudománya birtokában a lőporgyártás irányításával segítette az önvédelmi harcát vívó honvédsereget.

1

6 Az elbukott szabadságharc utáni két évtized a gyógyszerészek szempontjából is súlyos esztendőket hozott. Az abszolutizmus alatt a hatóság a gyógyszerészeket is az iparosok közé sorolta, s bár 1855-ben a reáljogú patikák különleges átruházási módját elismerte, ezután egyre több új jogosítványt adott ki, nem törődve a meglevő patikák anyagi helyzetével. A gyógyszerészet vezető emberei (Wágner, Ráth, Láng, Tamássy) — Pesten és vidéken egyaránt — nem felejtették el a 48-as reformtörekvéseket. Az óhajok kifejezésére két alkalom kínálkozott. Miután a Bene Ferenc orvosprofesszor kezdeményezésére 1841-ben megindult Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűlésein a haladó szellemű gyógyszerészek már a megindulásakor is jelen voltak, idővel elérték azt is, hogy külön gyógyszerészi szakcsoportban tárgyalták meg a kart érdeklő ügyeket. Az 1864-ben Marosvásárhelyen tartott Vándorgyűlés szakbizottsága Ráth Péter pestbudai gyógyszerész elnöklete alatt jóváhagyta a reformtervezetet, amelynek 3. pontja így szól: „Javasoljuk önálló gyógyszertárvizsgálók alkalmazását, akik a főorvos, a grémium elnöke s egy hatósági képviselő jelenlétében végeznék a vizsgálatot.''''

1

1 A reformok ügyének előrelépése szempontjából szerencsés körülmény volt, hogy Schédy Sándor pesti gyógyszerész személyében akadt egy lelkes ember, aki 1862-ben szaklap („Gyógyszerészi Hetilap") alapításával próbálkozott meg. Schédy és a lap — valamint a köréje csoportosult szakemberek (Felletár, Voga, Katona stb.) döntő hatással voltak a század második felében valamennyi gyógyszerészi vonatkozású mozgalomra. A Gyógyszerészi Hetilap — mely kb. 25 éven keresztül egyedül képviselte a gyógyszerészi közvéleményt — legnagyobb sikerét a Magyarországi Gyógyszerész Egyesület megalakulásának kiharcolásával (1872) érte el. Bár az 1868-ban megalakult Közegészségi Tanácsban szereplő gyógyszerészek közreműködésével szerkesztett és 1871-ben megjelent I. Magyar Gyógyszerkönyv határozott sikernek tekinthető, a gyógyszertár-vizsgálatok megreformálásának ügyében nem sikerült a múlthoz képest lényeges változást elérni. AZ EGÉSZSÉGÜGY RENDEZÉSE: 1876. ÉVI XIV. TÖRVÉNYCIKK A különben nagyjelentőségű törvénynek gyógyszerészi szempontból komoly hibája volt, hogy a hatósági teendőket részben orvosokra, részben jogászokra bízta, figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy a gyógyszerészet a századok folyamán — hazánkban is — az egészségügy önálló szakágazatává fejlődött, amelynek felügyelete, igazgatása, de különösen szakmai ellenőrzése már gyógyszerészi szakismereteket kíván. A tiszti főorvos részéről történő szakmai ellenőrzés gyakorlatilag alig érvényesülhetett, hiszen a század végére az orvosi tanulmányokból a botanikát teljesen kihagyták, és az orvosok által tanult kémiai jellegű tantárgyak is mindjobban eltávolodtak a gyógyszervizsgálatoktól, pedig ezeket az egymás után megjelenő Gyógyszerkönyvek — főleg századunkban — egyre növekvő számban írták elő. 1

6 u. o. I. 427. 1

7 Magÿ. Orv. és Term, vizsg. Vándorgyűlése, Marosvásárhely 1864. Pest 1865, 37.