Antall József szerk.: Historia pharmaceutica / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 9-10. (Budapest, 1977)

TANULMÁNYOK - Zboray Bertalan: Az egészségügyi igazgatás és a gyógyszertárak ellenőrzése Magyarországon

70 Comm. Hist. Artis Med. Suppl. 9—10 (1977

jr val kapcsolatban, s ezekből megállapítható, hogy a vizsgálatot legfeljebb 2—3 évenként végezték.

5 1767-ben a kormányzat hivatalosan figyelmeztette a vizsgáló orvosokat, hogy a gyógyszerészeket a vizsgálat időpontjáról előre értesíteni tilos, nehogy ezek a régi, romlott vagy penészes készítményeket a vizsgálat idejére eltüntessék.

6 A század második felében II. József császár — mint sok mindenben — az egészségügy terén is új helyzetet teremtett azzal, hogy az egészségügyi igazgatást és személyzetet királyi biztosoknak rendelte alá. Ennek ellenére a vizsgálat szempontjából hiányzott az egységes rendszer, mint azt Csippék János megírta, úgyhogy mind az orvosok, mind a gyógyszerészek lassan üres formaságnak tekintették a vizsgálati eljárást, mely legtöbbször a főorvos, illetve a vizsgáló bizottság megvendégelésére szorítkozott.

7 Hogy a vizsgálatok menetére vonatkozó rendelkezések hiányát maguk a vizsgálattal megbízott főorvosok is érezték, erre vonatkozólag három olyan korabeli munkát kell felsorolnunk, amelyben a szerzők saját tapasztalataik alapján adtak vezérfonalat a gyógyszer tár-vizsgálatokhoz az utódok kezébe! Az első ilyen tudós szakember Torkos Jusztus János pozsonyi főorvos volt, aki 1745-ben kiadott „Taxa Posoniensis"-ében nemcsak négy nyelven felsorolja a használatos gyógyanyagokat és azok árait, hanem azok gyűjtésére, beszerzésére és eltartására, valamint kiszolgáltatására is „instructiok"-at ad, mintegy felhívja az érdekelt gyógyszerészek figyelmét azokra a körülményekre és követelményekre, amelyeket ő ellenőrzése során meg fog vizsgálni. Fontosnak tartja, hogy a gyógyszerészek házilag készítsék a gyógyszereket és csak megbízható helyről vásároljanak.

8 A XIX. század elején Nyulas Ferenc, Erdély főorvosa szolgálati évei alatt gyűjtött széleskörű, értékes tapasztalatait megörökítve, adta ki a patika vizsgálatára vonatkozó munkáját 1807-ben Kolozsváron. Ebből idézem a következőket: „A segéd és tanuló tévedéseiért a gyógyszerész tartozik felelni. Külön jegyzőkönyv legyen a mérgek eladásáról, feltüntetve benne a dátum, a súly és a vásárló neve. A gyógyszerész kész, összetett gyógyszereket ne vásároljon, erős szereket mindig maga készítse. Aláírattañ vényt elkészíteni nem szabad. Kétes felírás esetében az orvos helyreigazítását kell kérni. Nagyobb jelentőségű szer elkészítését a gyógyszerész sohase bízza tanulóra, annál kevésbé feleségére, gyermekeire vagy valamely jobbágyára."

9 Az 1831-ben megindult Bugát—Schedel-féle Orvosi Tár című folyóirat VII. kötetében találjuk Cserszky Antal, Bereg megye tiszti főorvosának és táblabírájának „Útmutatás" című munkáját a patikavizsgálatokról. Ennek előszavában ugyan megemlíti a szerző, hogy nem tanítás céljából írta munkáját, hiszen a vizsgálatra bármelyik felelős állásban levő orvos képes, csupán vezérfonalat akar nyújtani, összegyűjtve az általa évek óta megejtett vizsgálatok tapasztalatait. Igaz ugyan — mondja —, hogy az évenkénti egyszeri vizsgálattal a visszaéléseket teljességgel kizárni nem lehet, azonban a vizsgáló így képet nyer a gyógyszer elkészítését, beszerzését és eltartását érintő követelményekről. Rövid történeti áttekintést ad a századok folyamán ismert és a patikára vonatkozó rendelkezésekről is. Megkülönböztet évenkénti rendes és bizonyos s Demkó i. m. 485. 6 Demkó i. m. 497. 7 Csippék János: Adalékok a magyar, különösen a felvidéki gyógyszerészet történetéhez. Gyógysz. Hetilap, 1898, 306. 8 Torkos Justus János: Taxa pharmaceutica Posoniensis. Pozsony, 1745. Í

J Spielmann József—Soós Pál: Nyulas Ferenc. Comm. Bibi. Hist. Med. 1957, 5. 152.