Antall József szerk.: Historia pharmaceutica / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 9-10. (Budapest, 1977)
TANULMÁNYOK - Grynaeus Tamás—Papp József: Régi magyar (gyógy) növénynevek, 15—17. század
Grÿñaeųs T.— Papp J.: Régi magyar (gyógy )növény nevek, 15—17. sz. 39 III. táblázat (Ahol több rokonfaj használtatik, csak a genus nevet tüntetjük fel; magyar nevet ott, ahol több különböző fajt jelöl. Ezeket 1. a mutatóban) Agrimonia Édesgyökér Menta Salvia Allium Gentiana Ņųpĥarių . Sambucus Artemisia Gimnyelv Origanum vulg. Sempervivum Aristolochia clem. Hyosciamus Paeonia off. Solanum Asarum eųr. Inula hel. Paprágy S achÿs Asparagus off. Iris Physalis alk. Symphytum Bryonia Juniperus Pimpinella Veratrum Capsella bursa past. Kapor Plantago Verbascum Cychorium int. Linaria Rubus Vinca Euphorbia Matricaria Rumex acet. Feltűnő a fekete és fehér jelzővel; házi és vadállatok neveiből (béka, farkas, gólya, gím szarvas], kígyó, nyúl; eb, disznó, ló, ökör, tyúk stb.), valamint Boldogasszony és szentek neveiből képzett növénynevek nagy száma. (Ez utóbbiakkal éles ellentétben áll a „pap"-kezdetű összetételek gúnyos jellege.) Az IPOLYI A. is említette 5 0 Isten-, ördög-, növénynév összetételek forrásaikban csak kis számban fordulnak elő. A recens neveket a régiekkel egybevetve kitűnik, hol tévedhetett a glosszaíró (a recens nevek következetesen más fajt jelölnek); valamint az is, hogy a fordításnevek közül melyik gyökeresedett meg és melyik hullott ki idővel. « EREDETKÉRDÉSEK A korai füvészkönyvek és elődeik: az alfabetikus sorrendű, illetve tematikus csoportosítású szótárak, lexikonok családfáját a klasszikus görög, latin, illetve arab szerzők (KRATEÜAS, DIOSZKURIDÉSZ, PL Ņ US stb.) munkáira vezetik vissza. 51 A görög, latin és a nemzeti irodalmak közötti átmenetet jelzi WALAHFRID von der REICHENAU (= STRABO) „Hortulus"-a. GRIMALDUS szentgalleni apátnak ajánlott kéziratát csak a 15. század végén fedezték föl és csak 1510-ben adták ki, így keletkezése idején szélesebb körű hatása nem lehetett. HENRIK HARPESTRENG (fl244) dán nyelven írott füveskönyve viszont igen elterjedt mű volt annakidején. 52 Mindeddig nem ismertük s ezért nem vehettük kellően figyelembe a források egy lehetséges (bizonyítottnak még egyáltalán nem tekinthető!) csoportját. Keleten (Tibet, Mongólia, Kína) is megtalálható ugyanis az előbb említett két szótártípus (alfabetikus, illetve enciklopédikus, tematikus) 5 3. A Pen-Csao nevű kínai gyógyszerkönyv es Kräuterbuch; Reutlingen, 1923; M. Eliade: Le culte de la mandragore en Roųmañié = De Zalmoxis ä Gengis-khan. Paris, 1970.) Hasonló jelenség az ethnozoologiában is észlelhető (madárnevekkel kapcsolatban ld. Bálint S. 1971.). 5 01. m. p. 17, 56. 5 1 Schreiber, Moesz 1930., Schönherr, Ballagi 5 2 Isager, Sjövall 5 3 Róna-Tas p. 126, Kara
