Antall József szerk.: Historia pharmaceutica / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 9-10. (Budapest, 1977)
TANULMÁNYOK - Grynaeus Tamás—Papp József: Régi magyar (gyógy) növénynevek, 15—17. század
40 Comm. Hist. Art is Med. Suppl. 9—10 (1977) — illusztrált orvosbotanikai mű — első, i. e. 2. századból származó kiadásában pedig már 365 gyógynövény szerepel, felhasználási és elkészítési móddal (vagyis az ún. Kräuterbuchokhoz hasonlóan). Az egyik későbbi, 1108. évi kiadásban 1558, az 1596. éviben pedig már 1892 drog található 5 4. Nem lehetetlen, hogy a középkori utazók (Marco Polo, Piano Carpini, Rubruk, Ibn Battuta stb.) és kereskedők révén ezek tartalma ismertté vált Európában is. Annál is inkább, mert a fentebb említettek útleírásaiból, illetve jelentéseiből 5 5 ezirányú érdeklődésük is kiderül 5 6. Ismételten felvetődött már 5 7 növényneveink eredetének, eredetiségének kérdése. Valóban, mennyiben ,,magyar"-ok e régi magyar növénynevek s nem átvételek, fordításnevek, népetimológiák 5 8 csupán? A Casanate kódex magyar glosszátora tudott németül (ez „in tewtonicum", „thewtonice" megjegyzéseiből nyilvánvaló), az Ortusé jól tudott latinul. FUCHSIUS Commentariusa, DORSTEN ŲS Botaniconja, a CSŰRY BÁLINT közölte 15. század végi és a SZABÓ T. ATTILA közölte 16. századi mű latin—német nyelve fordításra, átvételre csábíthatott. Ennek ellenére ha e hat mű 15—16. századi magyar növényneveiből statisztikát készítünk, az alábbi hozzávetőleges értékeket kapjuk: IV. táblázat Forrás: Fordításnév vagy átvett név %-ban görög, latin német Casanate G1 7.3 1.2 (?) Csűrÿ B. 3.5 2.4 Ortus 12.4 2.3 Fuchsius 11.6 0.5 Dorsten¡ųs 15.8 0.8 Szabó T. A. 6.6 4.2 Átlag: 9.5 1.9 6 4 Ciferri 5 5 Györffy Gy. 1965., Marco Polo 5 6 Ld. pl. Marco Polo illatos füvekből készített füstölőszerekről (p. 77.), fűszertermelésről (p. 123, 129, 131, 142, 167, 212), gyömbér és sáfrányhoz hasonló gyümölcsfajta [!] termeléséről (p. 195). Indigó előállítása egy fűféléből („...Arábia és Nyugat kereskedői keresik fel, hajóikkal és áruikkal ezt a vidéket [Koilum]") (p. 209.). [Szukcsu] „az ország hegyein mindenfelé rengeteg rebarbara található, a kereskedők messze földről jönnek érte, hogy széthordják a világba" (p. 59.). Növényi orvosság vízibetegség, lépfene és sorvadás gyógyítására (p. 190.). Kubilaj kán arborétumáról (p. 89.) Ibn Battúta útleírásából (1325—1353) is számos helyen kiderül botanikai érdeklődése és jó megfigyelő képessége. A sok közül csak a gyógyászati vonatkozásúakat említve: bételdió egészségjavító, betegség megelőző hatása (p. 144), hasis élvezete, megszokása (p. 161), sáfránytermelés (p. 177), ricinus és mustár termelése (p. 271—2). A 17. sz. eleji utazó, A. Olearius már csak mint későbbi analógia említhető. Művéből kiderül, hogy tudatosan botanizált (p. 190.) és tanulmányozta a perzsiai mohamedán iskolák könyveit (p. 177—179.). ír gyógyfüvekből, gyökerekből készített orvosságaikról (p. 289.) is.
