Antall József szerk.: Historia pharmaceutica / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 9-10. (Budapest, 1977)

TANULMÁNYOK - Grynaeus Tamás—Papp József: Régi magyar (gyógy) növénynevek, 15—17. század

Grÿñaeųs T.—

Papp J.: Régi magyar (gyógy )növény nevek, 15—17. sz. 37 BEYTHE ISTVÁN valószínűleg Dunántúlon született (Kő, Baranya megye vagy Németújvár?) és tanult (Tolna?). CLUSIUSszal közösen írt munkájuk megjelenése előtt a Nyitra megyei Szakolea kivételével szintén Dunántúlon tanított (Alsóiéñđvá, Sárvár), illetve lekészkedett (Sopron, Németújvár). Valószínű tehát, hogy adatait is NyugatDunántúlon

4

0 gyűjthette. LEONHARDŲS FUCHSIUS glosszátora

4

1 feltehetően szegedi ferences lehetett: az ősnyomtatvány kezdettől az alsóvárosi barátok birtokában volt. PÉCSI LUKÁCS műve megjelenése idején Nagyszombatban működött. Az összeállításunkban felhasznált, glosszá t DORSTEN ŲS példány a bencések füssi (Komárom megye) plébániájáról került elő. XVII. századi bejegyzéseiből horvátországi („zágrábi pispek Vram ev Naga probalta"), mediterrán („olaz orzagban termev koro czemete", „Campaniaban termev fw", „Liguria fele termev fu", ,,Macedóniaban termo fekete fa") és még délebbi (Afrika, Egyiptom, Arábia) kapcsolatokra, onnan származó ismeretekre lehet következtetni. Ezek az említett különbözőségek adják meg vizsgálódásaink diakronikus és a földrajzi módszerhez hasonló jellegét. Munkánk eredményességében azért is reménykedhetünk, mert a vizsgált művek szerzői közül CLUSIUS és FUCHSIUS vérbeli, nagy rendszertani érzékkel megáldott botanikusok voltak. A Nagyszombat—Szeged vonaltól keletre eső országrészekből sajnos egyetlen forrásművet sem tudtunk feldolgozni. HOLUBY és FIALOVSZKY közlései

4

2 azonban sejtetik, hogy az itteni világi és kolostori könyvtárakban még számos, eddig nem ismert adatot találhatna a szisztematikus kutatás. Vizsgálataink eredményét táblázatban közöljük. (II. táblázat.) A táblázatban szereplő neveket az alábbi szempontok szerint rendszereztük. A neveket, névsorozatokat a mai botanikai (latin) nevek (h. oszlop) alfabetikus rendjében soroljuk fel. Ettől balra a b—g. oszlopban találhatók az idézett művek latin címszavai, a kiadási év időrendjében. így a latin név időbeli alakulása, változása áttekinthető. (PÉCSI LUKÁCS művében latin nevek nincsenek, ezért ez a mű a bal oldalon nem szerepel.) Az i. oszlopban találjuk a mai hivatalos magyar neve(ke)t, ettől jobbra a j—v. oszlopban pedig a glosszák keletkezése időrendjében a magyar nevek találhatók. Ezek kikeresését betűrendes mutató könnyíti meg. Az utolsó (z.) oszlopban jeleztük, hogy a táblázatban felsorolt régi magyar növény«evő melyike ismert a mai ethnobotanikában. Kevés kivételtől eltekintve (ezeket jeleztük) csak szakszerűen és megbízhatóan meghatározott növények neveit használtuk fel, származási hely és szerző megjelölésével

4

3. Az ismert ethnobotanikai elnevezések száma ennél jóval nagyobb, de azonosításuk vagy a gyűjtési hely megjelölése (mint pl. JÁVORKA Magyar flórájában) hiány4

0 Fabó; Rapaics 1932. 4

1 Ld. Bálint S.: Szegedi Szótár p. 11, u. ő. Szeged városa p. 31, 41. 4

2 Holuby; Fialovszky 1895. 4

3 Ebben az oszlopban azokat a megbízhatóan meghatározott, recens ethnobotanikai neveket gyűjtöttük egybe, melyek a régi magyar nevek valamelyikével egyeznek. A recens név után meghatározása következik (az u. a. jelzés azt jelenti, hogy azonos a „h" oszlopban azonos sorban olvasható névvel). Zárójelben az adat származási helye és a gyűjtő neve szerepel (ld. irodalomjegyzék). A G. T. jelzésűek Grÿñaeųs Tamás még nem publikált gyűjtéseiből származnak, meghatározásuk minden esetben Papp József (P. J.) munkája. A recens nevet mindig ott tüntettük fel, ahol sorszám szerint először fordult elő megfelelője a régi magyar nevek között.