Antall József szerk.: Historia pharmaceutica / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 9-10. (Budapest, 1977)
LECTURIS S ALŲTEM A GYÓGYSZERÉSZTÖRTÉNELEM MAGYARORSZÁGON ÉS A SEMMELWEIS ORVOSTÖRTÉNETI MÚZEUM, KÖNYVTÁR ÉS LEVÉLTÁR* ANTALL JÓZSEF A gyógyszerésztörténetnek mint historiográfiai kérdésnek a vizsgálatával együtt meg kell vizsgálni annak intézményes alapjait, a kutatás műhelyeit. E szempontból nem érdektelen, ha felvázoljuk a magyarországi helyzetet, megvonjuk az elmúlt évtizedek fejlődésének mérlegét. Ezzel összefüggésben több kérdést kell tisztáznunk, amelyek nélkül nem érthetőek a problémáink. I. Először is meg kell állapítanunk, hogy Magyarországon külön gyógyszerésztörténelmi intézet — hasonlóan az orvostörténelemhez — sem egyetemi, sem akadémiai jelleggel sohasem működött. A gyógyszerésztörténelmet is mind a budapesti, mind a szegedi egyetemen egy-egy más tantárgyat oktató professzor adta le, vonatkozik ez azokra a korszakokra is, amikor kötelező vizsgatárgy volt. (Ma is mód van az egyébként a gyógyszerügyi szervezéstudománnyal együtt előadott tantárgyból a Dr. pharm. megszerzésére.) így érthető, hogy Magyarországon a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár különleges bázisintézetté alakult, amely messze meghaladja szerepkörében a szokásos múzeumi funkciót. Tulajdonképpen úgy foglalhatjuk össze tevékenységi körét, hogy az orvos- és gyógyszerésztörténelem művelésére hivatott olyan muzeális, könyvtári és levéltári gyűjteményeket őrző tudományos intézet, amely a tervszerű tudományos munka eredményeit a közművelődés, az oktatás, a továbbképzés szolgálatába állítja és emellett kiadványozási, publikációs tevékenységet folytat, valamint a felettes hatóságok által meghatározott jogkörben hatósági feladatkört is gyakorol. így elsősorban a gyűjtőkörébe tartozó szakterületen felügyeletet gyakorol a védett gyógyszertári berendezések, felszerelések felett, ellenőrzi országos intézetként a helyi gyűjteményekben levő orvos-gyógyszerésztörténeti anyag kezelését és engedélyezi vagy elutasítja mindazokat a kérelmeket, amelyeket a működő, de muzeális értékű gyógyszertárak átalakításával, renoválásával kapcsolatban kérelmeznek. Ezt a tevékenységi kört tükrözik az osztályai (tudományos szervezési és közművelődési, könyvtári és dokumentációs, általános muzeológiai, történeti muzeológiai és szaklevéltári, illetve restaurátori és konzerválási, valamint gazdasági—szervezési— gondnoki), munkatársaink képesítési rendje. Végül pedig az intézet igazgatóságán * A diavetítéssel és filmbemutatóval összekötött előadás, német nyelven elhangzott a Nemzetközi Gyógyszerésztörténelmi Kongresszuson (Innsbruck, 1977. június 9.)
