Antall József szerk.: Historia pharmaceutica / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 9-10. (Budapest, 1977)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK - ELŐADÁSOK - Bánóné Fleischmann Marianna—Zalai Károly: A materia medica hazai egyetemi oktatásának kezdete
116 Comm. Hist. Artis Med. Suppl. 9—10 (1977 jr meghatározott csoportosításban. Könyvének harmadik kötete a mérgekkel, mérgezésekkel és azok ellenszereivel foglalkozik. Az ezt követő rész: materiae chirurgiae, tehát a sebészetben használt anyagokat külön is tárgyalja. Az egyes fejezetek felépítése általában azonos elveket követ. Először meghatározza a készítménycsoport lényegét. így az Anodyna et narcotica fejezetet példának véve, ezt következő módon vezeti be. Azokat a gyógyszereket, melyek a fájdalmat egészben vagy részben enyhítik, a fájdalom okának megváltoztatásával vagy megszüntetésével, fájdalomcsillapítóknak hívjuk; ezeket különböző anyagokból nyerhetjük. Azokat a szereket, amelyek csak a lélekre hatnak és az illető személyt mintegy érzéketlenné teszik, narcoticumoknak (érzés é éñitőknek), nagyobb mennyiségben adva bódítóknak (stupefacientiáknak) nevezik. Ezt követi az indicatio: a fejezetben tárgyalt gyógyszereket mikor alkalmazzuk. így: 1. fájdalom esetén, 2. túlságos éberségnél, mely túlságos szellemi tevékenységtől ered, 3. túlzott kiválasztásnál (vizelet, izzadság stb.), 4. görcsök esetén. Ezután felsorolja a csoportba tartozó készítményeket: Leniora, Fortia, Fortissima taglalásban. Ennél a fejezetnél például külön kiemeli a nagy ópiumtartalmú keverékeket, mint a Diascordium, Mithridatium, Philonium, Theriaca stb. 1 6 Egyes hatástani csoportoknál, így Sudorifera, Diuretica, Emmangoga, Emetica, Purgantia stb. készítmények végén közli az ellenhatás elérésére szolgáló lehetőségeket is. így: Purgantionem inhibentia (hasmenést szüntetők) vagy az Emetica fejezet végén: Vomitum sedantia (hányáscsillapítók), illetve például: Sudorem inhibentia (izzadásgátlók). Az egyes gyógyszerek leírása is nagyjából azonos felépítést mutat. Először a szer latin neve, az osztály, rend megnevezése, az anyag német, francia, angol neve található. Ezután az ismertetett gyógyszer leírása, mely része kerül felhasználásra, honnan, hogyan nyerik stb. Utána általában Usus medicus címszó alatt taglalja, hogy az orvosi gyakorlatban milyen szerepe van, hogyan, mire hat. A leírások többsége Praeparata címszó alatt fejeződik be. Itt ír az előállítási formákról, tehát az anyag főzet, extraktum, pilųla stb. formában kerül felhasználásra és az esetek nagyrészében itt utal a felhasználandó dózisokra is. Ezek a leírások mai szemmel nézve természetesen sokszor furcsák, érthetetlenek. Az egyes gyógyszerekkel kapcsolatos tudnivalók olykor fantasztikusak, sok szer közülük ma már nem kerül felhasználásra, soknak pedig egészen más felhasználási területe van. A sok leírásból egy-két példát kiragadunk. A Tilia officinalist, Achillea millefoliumot például az Anodyna et narcotica fejezetbe, annak Leniora gyógyszerei közé sorolja, hatásukról a következőket mondja: a Tilia illatos virágai fájdalomcsillapítók, enyhe bódítók. Krónikus epilepszia esetén Hoffmann forrázat formájában sikerrel alkalmazta. Szintén Hoffmann szerint a kéreg belső részéből eszközölt kivonat mucilago formájában podagránál, égéseknél, ízületi fájdalmaknál hatásosnak bizonyult. A kéregből borral készült főzet Schroeder szerint a leromlott testi állapotot teljesen helyreállítja. Praeparata: desztillált vízzel készült 1 6 Crantz i. m. II. 232.
