Antall József – Buzinkay Géza szerk.: Népi gyógyítás Magyarországon / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 7-8. (Budapest, 1975)

Hoppál Mihály—Törő László: Népi gyógyítás Magyarországon (magyar és angol nyelven)

51 ség a magafajtától, olyan gyógyítótól jött, akinek mindennapi élete hasonló volt, gondolkodása pedig teljesen megegyezett az övével. A gondolkodás és a hiedelmek azonosságát, a babonákba vetett hitet nagymértékben kihasználták a gyógyítók. Tanácsot adtak, teljesíthetetlen gyógymódokat javasoltak, igen homályos diagnózist adtak, sokszor a beteg nem is volt jelen, de ez nem akadályozta őket valamilyen mágikus gyógymód javaslásában. Volt eset, hogy a tudó elzárkózott minden gyógyítástól, mondván; egy tőle nagyobb erejű tudós, vagy rontó személy okozta a bajt, aki ellen az ő kisebb tudománya nem ér semmit.

5 A falusiak ismerték a javasok rontó erejét is, így ha valamelyik háznál bent járt az urus-ember, mikor elment, sót dobtak utána, hogy bajt ne okozhasson. A paraszti gyógyító egyéniségének ilyen általános jellemzése mellett fontos néhány szót ejteni a „mai", pontosabban a XX. század első felének falusi állapotáról. Mint említettük, a rendszeres néprajzi gyűjésekben a harmincas évektől kezdve több adatközlés is megjelent a falusi gyógyító specialistákról. Így például a „csont rakók"-ról és ,,öntőasszonyok"-ról,

6 a falusi foghúzókról,

7 „veszett-orvosok"-ról és javasokról.

8 Mind-mind fontos volt a maga idejében — hiszen az ún. „csontrakók" a ficamodás vagy törés esetén igazították helyre a csontokat, a „veszett-orvos"-ok azokat gyógyították, akiket a veszett kutya megmart, a foghúzók egyszerű fogóikkal és fogtörőkkel (68—70. kép) a fájós fogaktól szabadították meg a rászorulókat. Voltak specialistái egy-egy betegség gyógyításának, de inkább csak egy családban (esetleg a rokonság körében) — akik a sárgaságra, szájzsébrére, szemen levő „árpára" tudtak ráolvasni, vagy akik tudták a torokfájást, gyomorrontást, derékfájást gyógyítani (46. 53—55, 58—59. képek, valamint 48—49, 60—64. képek). Igazi specialisták voltak a falusi bábák, akik nemcsak a szülésnél segítettek, hanem másfajta betegséget is orvosolgattak gyakran babonás-mágikus módon. (Kiállításunkon több gyógyító fényképe szerepelt, sajnos eszközeikből alig sikerült megmenteni. Mindenesetre érdekes Sas Ferencné dobozi [Békés megye] gyógyító asszony hagyatéka, amelyben szárított kígyót!]-bőrtől többféle „népi gyógyszeren" át a jós-kártyáig sok minden található, valamint egy érsekcsanádi bábaasszony varázseszközei: mennyire reprezentálják a legképtelenebbnek tűnő folklór adatokat is! [106—107. és 26. kép].) A falusi nép nagy becsben tartotta az állatbetegségek gyógyítóit — jobban is megfizette, mint az emberek orvosát. Nagy becsben voltak a miskárlók is és a herélők, ők végezték az állatok ivartalanítását. A pásztorok eret vágtak, koponyalékelést hajtottak végre. Azt mondhatjuk, hogy bizonyos 5 Diószegi V. 1958. ma már klasszikusnak számító művében részletesen foglalkozott ezekkel a kérdésekkel, a tudós, javas, gyógyító személyével. 6 Ébner S. L931. 7 Vajkai A. 1937. B. és 1938. 8 Szűcs S. 1938.