Antall József – Buzinkay Géza szerk.: Népi gyógyítás Magyarországon / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 7-8. (Budapest, 1975)

Hoppál Mihály—Törő László: Népi gyógyítás Magyarországon (magyar és angol nyelven)

Hoppal M.—Törő L.: Népi gyógyítás Magyarországon 33 kilences szerepelt leggyakrabban (pl. háromszor kellett ugyanazt a cselekvést elvégezni, mert csak akkor bizonyul hatásosnak a gyógymód; vagy pl. kilencszer kellett elmondani a ráolvasást, kilenc sírról kellett földet hozni a fürdőkészítéshez). Az analógiás gondolkodás legtisztább példája a színek szimbolikus jelentéssel történő felruházása. Bizonyos színeknek a magyar hiedelmekben is meghatározott jelentése volt. Legelterjedtebb a piros színnek gonosz-távoltartó, rontáselhárító szerepe. Piros szalagot (pamutot vagy gyöngyöt) kötöttek a kisgyermek csuklójára (fiatal állatok, főként csikók nyakába) a rontás megelőzésére, igézés (szemmel verés) ellen. Piros rongyot szögeztek a küszöbre, ajtófélfára, hogy aki rossz szándékkal jön, átlépve lazt, ne legyen a rontáshoz ereje. A színek felhasználásának alapelve nyilvánvalóan a hasonlóság, az analógia volt. Ezt a népi gyógyításban is használták: pl. a Szent Antal tüze nevű betegséget (orbánc) a bőr piros száneződéséről lehet felismerni, ezért egyikfajta gyógyítása az volt, hogy piros kukoricaszemekkel kellett megfüstölni, és piros kendővel kötötték be a beteg testrészt.

4 A sárgaságra az orvosságot sárga viaszpohárból kellett meginni, vagy aranygyűrűt tettek egy pohár vízbe, és arról kellett az állott vizet meginni, sárga cukrot vagy tojássárgáját adták a betegnek, sárgarépát és sáfrányt is használtak, és sárga ruhával takarták le (40, 46—47. kép — analógiás elgondolást őriz a szemen levő ,árpa learatása' is: vö. 59. kép). Mint már a piros színnél utaltunk rá, igyekeztek megelőzni, elhárítani a bajt, különféle cselekvések, tárgyak segítségével. Amuletteket, gyűrűket hordtak magukkal (28—31. kép) királyok és közemberek; nemesfémből készített mestermunkát az előbbiek, olcsó vásári portékát a szegények. Fontos volt a rontás megelőzése, éppen az igézésre vonatkozó adatok sokfélesége

5 mutatja, hogy hányféleképpen próbálkoztak a prevencióval (50— 55. kép, pl. a női genitália és a testi ruha felhasználása, 50, 59. kép — ez utóbbi példák éppen az érintkezésen alapuló mágikus elképzelések körébe is beletartoznak). Hasonlóképpen igen ősi elgondolás a kör betegségtávoltartó erejének felhasználása — a körülhatárolt területen belülre nem juthat az ártó szellem. Ezeknek az elgondolásoknak igen jó példája az ún. frászkarika

6 készítése, amely a frász nevű gyermekbetegség gyógyítására szolgál. E görcsös rohamokkal járó gyermekbetegség gyógyítására egykor kör vagy perec alakú sült tészta karikát használtak, amelyre kilenc egymás utáni napon, kilenc házból kellett a lisztet kérni, majd azon átbújtatták a beteg gyermeket. Ez az analógiás gyógymód mintegy szimbolikusan ábrázolni akarta a betegségtől való megszabadulást, az újjászületést (a nagykőrösi múzeum őriz egy ilyen tésztából sütött frászkarikát) A kelések körülkerítésére használták az ún. mennykövet és az ún. kígyó4 A magyar néphit mágikus gyógyításainak ismertetéséhez lásd: Szendrey Zsigmond és Szendrey Ákos munkáit. 6 Hoppál 1970. 4 Erdődi 1954.