Antall József – Buzinkay Géza szerk.: Népi gyógyítás Magyarországon / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 7-8. (Budapest, 1975)

Hoppál Mihály—Törő László: Népi gyógyítás Magyarországon (magyar és angol nyelven)

34 Comrn. Hist. Artis Med. Suppl. 7—8. (1975) követ. A mennykő (ménkű, ménkő, istenharagjakő, istennyila, nyilakő) simára csiszolt felületű kődarab, valószínűleg neolitikus kőbalta. A néphit szerint ott keletkezik, ahová a villám lecsap, és hét év múlva följön a földből, akkor lehet megtalálni.

7 Különleges gyógyítóerőt tulajdonítottak neki. Éppen úgy a kígyókőnek is. (Göcsejből — Zala megye — több darabot hoztak be a Néprajzi Múzeumba.) A néphit szerint a kígyók időnként összejönnek, és fejükkel egymás felé fordulva szájukból fújják a kígyókövet. Ezeknek az apró kavicsoknak a gyógyítóerejébe vetett hit gyökerei a középkor drágakőterápiájából és keletről a kígyótisztelet hazájából erednek. A kígyónak a magyar néphitben, a gyógyításban is, de még inkább az egészség biztosításában, a rontás távoltartásában van szerepe. Ismert a magyar nép körében a házi kígyó, a kaput és küszöböt őrző kígyó hiedelme, s megjelent a kígyóábrázolás a népművészetben, a pásztorboton, a boroskancsókon (Miska-kancsó) és az ivócsanakon (108. kép). Mindenesetre semmiképpen sem véletlen, hogy egy dobozi (Békés megye) kuruzsló asszony hagyatékában az 50-es években a sokféle babonás tárgy között egy szárított kígyót is találtunk (107. kép). A babonás gyógymódoknak olyan gazdag tárháza a magyar népi gyógyítás, hogy lehetetlen most mindent sorra venni. Így például részletes elemzést érdemelne az igen gazdag ráolvasás

8 anyag, amely tulajdonképpen a kimondott szó gyógyító varázserejébe vetett hiten alapszik (54—55, 58—59. kép), vagy a vas erejébe vetett hit emlékeinek feltárása

9 (pl. 79, 81. kép). A GYÓGYNÖVÉNYEK FELHASZNÁLÁSA A népi gyógyászat növényhasználata — eredetét tekintve — többféle lehet: 1. mágikus eredetű, 2. megfigyelés, tapasztalat, 3. átvétel a) környező népektől és b) a hivatásos orvosi gyakorlatból. A kérdés azonban sokkal összetettebb. A mágikus eredetű növényhasználat esetében pl. lehet samanisztikus jellegű, vagy az antik rítusokkal kapcsolatos, vagy lehet keresztény hagyomány, melyek maradványai mind a mai napig fellelhetők a népi gyógyászatban. Másrészt a különböző eredetű tudásanyag erőteljesen összefonódott, összekeveredett. Pl. a hivatásos orvosi gyakorlatba igen sok népi megfigyelés került be, melyeket a népi 7 Gönczi 1910. 8 Cs. Pócs 1967, 1968. 9 Solymossy 1937. 292—296.