Antall József szerk.: Képek a gyógyítás múltjából / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 5. (Budapest, 1972)

Képek a gyógyítás múltjából (kiállítási vezető)

készítés szolgálatába kívánta állítani. Tudományának alapjai - bármennyire 21 tagadta is őket - az antik hagyományokra épültek, de mindent átfogott eredeti, sokszor merész gondolatvilága; így alakultak ki új teóriái, amelyeket a gyakorlatba is igyekezett átültetni. Könyvét és emlékét megörökítő érmet mutatunk be. (17. ábra) A kor pusztító betegsége, a pestis, egyike a legrégibben ismert kórnak. Európát a VI-XVII. század között súlyos pestisjárványok pusztították végig. A legtöbb áldozatot a XIV. században lezajlott járvány szedte; ekkor ugyanis Magyarország lakosságának negyed része elpusztult. Hunyadi János is ebben a betegségben halt meg 1456-ban. A vitrinben érmék és úgynevezett pestistallérok őrzik e betegség sötét emlékét. A budai Várban látható Szentháromság-oszlopot is a pestistől való szerencsés megmenekülés emlékére emelték fogadalomból. Figyelmet érdemel egy lapos, ezüstből készült, tizenkét rekeszes gyógyszertartó szelence, amelynek lehúzható fedelére - a rekeszbeosztásnak megfelelően rávésték a benne tartott gyógyszerek nevét (fahéj, fodormenta, szegfűszeg, borostyánkő stb.). Német mester készítette a XVI-XVII. század fordulóján. 5. Gyógyítás Magyarországon a XVI-XVII. században A belső ellentétektől és az oszmán hatalom csapásaitól meggyengült Magyarország három részre szakadt a mohácsi csatavesztés (1526) után. A puszta létért vívott küzdelemben alig maradt erő a tudomány számára. A magyar tudósok Európa-szerte működtek: Zsámboki János (1531-1584) a bécsi császári udvarban. A tizennégy nyelvet ismerő magyar polihisztort a „műveltség óriásának" (monstrum eruditionis) nevezték. Henisch György (1549-1618) a bázeli egyetem dékánja volt. Jordán Tamást (1539-1585), aki elsőnek írta le a „morbus Hungaricus"-t (hagymáz), a bécsi orvosok féltékenysége Brünnbe (Brno) kényszerítette. Egyike volt azoknak, akik a magyarországi ásványvizek analízisével is ismertté tették nevüket. Megállapította, hogy a szifilisz nemi érintkezésen kívül is fertőzhet. Bánfihunyadi János (1576-1664) a londoni Grasham Kollégiumban tanított. Jeszenszky (Jessenius) János (1566-1621), bár egész életét külföldön töltötte, magát mégis „magyar Lovagnak" nevezte. A prágai egyetem kancellárja lett, de előbb a híres wittenbergi egyetem tanára és rektora volt. Prágában ő honosította meg 1600-ban a boncolást. Gazdag tudományos munkássága sem mentette meg a császár bosszújától: a cseh felkelésben való részvétele miatt kivégezték. Pápai Páriz Ferenc (1649-1716) Bázelben szerezte meg orvosi diplomáját 1664-ben. Hazatérte után előbb Debrecenben volt tisztiorvos, majd a híres nagyenyedi kollégiumba - az Alma Materhoz - tért vissza mint tanár. (18. ábra) Leghíresebb és legnépszerűbb munkája a kiállított Pax corporis (A test békéje).