Antall József szerk.: Képek a gyógyítás múltjából / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 5. (Budapest, 1972)

Képek a gyógyítás múltjából (kiállítási vezető)

XI. AZ ORVOSTUDOMÁNY A XIX. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN A felvilágosodás eszméi és tudományos eredményei nem múltak el nyomtalanul. A természettudományos gondolkodás forradalma az orvostudomány szakterületein is éreztette hatását. A cél mindig az volt, hogy az orvoslás tudomány legyen. Valójában a XIX. században vált azzá. A természettudományok - különösen a kémia és fizika - szisztematikus fejlődése, eredményeinek a medicinában való alkalmazása jellemzi a XIX. századi orvostudományt. Bővült az orvoslás eszköztára: Auenbrugger 1761-ben megjelent és gyorsan elfelejtett könyvét a kopogtatásról (Inventum Nóvum) Jean Nicolas Corvisart (1755-1821) újból lefordította, de saját 20 éves gyakorlatának tapasztalataival kiegészítve jelentette meg. Ezzel a kopogtatás (percussio) újra bevonult az orvosi gyakorlatba. René Theophile Hyacinthe Laénnec (1781-1826) alkalmazta a „hallgacsövet" (sztetoszkóp), amely nélkül ma elképzelhetetlennek tartjuk a belorvosi vizsgálatot. A mikroszkóp ma minden orvosi laboratórium segédeszköze. A sebészetben új lehetőségeket nyitott meg az éternarkózis felfedezése, a fájdalomcsillapítás, a sterilizálás és a vérzéscsillapítás alkalmazása. A kor nagy orvosegyéniségeinek hatása két irányban mérhető le: az egyetemi oktatásban és a keletkező „orvosi iskolák"-ban. A napjainkig tartó szakosodás szintén az elmúlt században gyorsult meg. I. A reformkor orvosi törekvései Magyarországon A nemzetiség megóvását és a polgárosodást egyszerre célul kitűző magyar reformkor (1825-1848) orvosi törekvéseinek első gyümölcse a magyar orvosi műnyelv megteremtése volt. Eddig az orvosi és gyógyszerészeti szaknyelv a latin vagy az osztrák politikai alárendeltségből eredő német volt. Bugát Pál (1793-1865) elévülhetetlen érdeme a magyar orvosi műnyelv megalkotása. Toldy Ferenccel ,a Magyar Tudományos Akadémia főtitkárával, a neves irodalmárral együtt adták ki a Magyar-Deák és Deák-Magyar Orvosi Szókönyvet. Ugyancsak Bugát nevéhez fűződik az első magyar nyelvű orvosi szakfolyóirat, az Orvosi Tár megindítása 1831-ben. A nagy tudományos érdeklődést keltett folyóirat a gyakorlati orvostudomány tárháza kívánt lenni. Szerkesztését később 1839-1849-ig Flór Ferenc (1809-1871) vette át, aki kiváló sebész is volt. Flór 1834-ben magyarul védte meg orvosi értekezését. Elsőnek alkalmazta Magyarországon a kloroformos általános érzéstelenítést. Az erre a korra vonatkozó anyagot négy vitrinben mutatjuk be. Itt állítottuk ki az Orvosi Tár első köteteit, a Magyar-Deák és a Deák-Magyar Szókönyvet egy kéziratos szógyűjteményt, korabeli orvosi szakkönyveket és Sadler József