Antall József szerk.: Képek a gyógyítás múltjából / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 5. (Budapest, 1972)

Semmelweis Ignác életútja, 1818-1865

színvonalú felsőoktatást és közegészségügyet szorgalmazó tervekben részt vett Semmelweis is. A viszonyok azonban siralmasak voltak. Az egyetemen öt kis szobában feküdtek a szülő nők, a Rókus-kórház ablaka a boncterem udvarára nézett. Vezetője egyszerre volt szülész, sebész és kórboncnok. Birly, a szülészet tanára pedig hashajtóval kísérletezett a gyermekágyi láz megfékezésére. Ilyen körülmények között vette át 1851-ben Semmelweis a Rókus-kórház (96. ábra) szülészeti osztályát mint tiszteletbeli főorvos. Hat esztendő alatt 0,85%-ra szorította le a gyermekágyi lázban elhaltak arányát. 1855-ben meghalt Birly, és Semmelweist nevezték ki az elméleti és gyakorlati szülészet tanárává a pesti egyetemen. Kinevezése nemcsak a katedrát jelentette, hanem munkásságának teljes elismerését is, amit Bécsben nem kaphatott volna meg. Mindössze tíz évig volt a pesti egyetem professzora, ez a tíz esztendő azonban az orvosi kar számára is felmérhetetlen jelentőségű volt (olyannyira, hogy 1969-ben az ő nevét vette fel az Orvostudományi Egyetem). Hihetetlen energiával harcolt a fertőzési lehetőségek megszüntetéséért. Orvosok és bábák százai hirdették tanításait Magyarországon. Új fejezet kezdődött életében 1857-ben. Nem fogadta el a zürichi egyetem meghívását, de Markusovszky biztatására megkezdte szakirodalmi tevékenységét az ekkor megindult Orvosi Hetilapban. Kifejtette a gyermekágyi lázról vallott nézeteit, felfedezésének történetét, a különbséget közte és az angol szülészek álláspontja (járvány) között. Közben házasságot kötött Weidenhof er Máriával, akitől öt gyermeke született. (98-99. ábra) A felnőtt kort azonban csak három érte meg közülük, és csak egynek maradtak leszármazottai. Az Orvosi Hetilapban megjelent cikkei nem bizonyultak alkalmasnak arra, hogy szembeszálljanak ellenségeivel. Erre csak német nyelvű könyv lehetett alkalmas. így jelent meg 1860 végén, 1861-es évszámmal, munkája: Die Aetiologie der Begriff und die Prophylaxis des Kindbettfiebers (A gyermekágyi láz kórtana, fogalma és megelőzése). (100. ábra) Tulajdonképpen mindaz benne van, amit a felfedezés történetéről, vitáiról, kétségeiről és sikereiről tudunk. Műve egyúttal alapos orvostudományi munka, pontos statisztikai tanulmány, közvetlen hangú emlékirat és gunyoros vitairat. Hamarosan német nyelvű nyílt leveleivel ostromolta (1861, 1862) ellenfeleit. Hangja egyre élesebb. Kevés dolog hozhatja úgy ki sodrából az igazság tudatában levő embert, mint az értetlenség. Fő ellenfelei Spaeth, Siebold, Scanzoni. Ez utóbbinak írta: „ Tanácsos úr bebizonyította, hogy új és kitűnően berendezett szülőházában sokat lehet elérni gyilkolás tekintetében, ha valakiben megvan a kellő képesség hozzá." De ellenfele között ott találjuk a Francia Akadémiát éppúgy, mint Virchowot.