Antall József szerk.: Képek a gyógyítás múltjából / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 5. (Budapest, 1972)

Semmelweis Ignác életútja, 1818-1865

BETEGSÉGE ÉS HALÁLA Az utolsó esztendők a haragos indulatok és a melankólia váltakozásával teltek. Közben azonban folytatta tevékenységét, s az akkor kibontakozó nőgyógyászat terén fejtette ki elméleti munkásságát is. Némi vigaszt nyújtott számára a Szentpétervári Orvosegyesület elismerése. 1865 július közepén magatartásában az elmezavar jelei mutatkoztak. Ennek egyik jele volt például, hogy az orvoskari tanári ülésen szavazás helyett elővette a bábaeskü-formulát, és azt olvasta fel. Lakására szállították. Balassa, Bókay, és Wagner, a pesti egyetem legkiválóbb professzorai tartottak fölötte konzíliumot. Július 31-én Bécsbe vitték, és ott Hebra kísérte el az elmegyógyintézetbe. (102. ábra) Innen még dulakodva távozni akart, de útját állták. Alig két hét múlva, 1865. augusztus 13-án elhunyt. Halálát közvetlenül az okozta volna, hogy az említett bábaeskü-jelenet előtt néhány nappal, operáció közben állítólag megsértette jobb kezének középső ujját. A seb elgennyesedett, karja megdagadt, rohamai voltak. A folyamat úrrá lett egész szervezetén. A boncolás vérmérgezést állapított meg. Korai halálát lényegében ugyanaz okozta, mint a gyermekágyas szülőanyákét, akikért egész életén át harcolt, s amely kórok felfedezése munkásságának legnagyobb eredménye. Ez Semmelweis küzdelmes és hányatott életének tragédiája. Benedek István írja: „Semmelweis lelki betegsége három egymástól független szakaszból állt. Az első szakasz a pszichopátia volt, 18 61 körül kulminált, elmebajig sohasem fokozódott. A második szakasz egy krónikus idegrendszeri elfajulás volt, valószínűleg paralizis, 1861-től fokozatosan fejlődött, 1865 nyarán robbant ki. A harmadik szakasz az akut infekciós elmezavar, elhanyagolt csontvelőgyulladás következtében lépett fel a bécsi elmegyógyintézetben. Halálát vérmérgezés okozta." Semmelweis felfedezése és életműve nemcsak a szülészetet és a nőgyógyászától, hanem a sebészetet és az egész orvostudományt érintette. Csak Pasteur és Koch munkássága, a bakteriológia szolgáltatott igazságot neki. Sokáig folyt a vita a szakirodalomban az elsőbbségről az amerikai Holmes és az angol Lister, illetve Semmelweis életműve között. Lister vezette be a karbolsavkezelést a sebészetben a gennykeltők elpusztítására, Semmelweis a fertőzés megakadályozására, a megelőzésre helyezte a fő súlyt. Minden tudományos felfedezésnek van előzménye, és számos hasonlóság fedezhető fel az ajánlott módszerekben. De a prioritás az alapvető kérdésben - a gyermekágyi láz és a szepszis azonosságának felismerésében - fel sem merülhet, ez kizárólagosan Semmelweis nevéhez fűződik. A magyar orvostudomány legnagyobb nemzetközi tekintélye Semmelweis Ignác. A múzeummá vált szülőház méltó emléket állít a nagy magyar orvosnak. Múltja és hivatása, születése és elmúlása összefonódott szimbóluma, a küzdelem és a tudomány elválaszthatatlan együttese teszi a gazdag mondanivalójú szülőházat az emberi és tudományos igazságért harcolók zarándokhelyévé...