Antall József szerk.: Képek a gyógyítás múltjából / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 5. (Budapest, 1972)

Semmelweis szülőháza - a Múzeum otthona

ták be, és azután számították ki a születés évét, ezért igen gyakoriak az eltérések. A lakók száma is mutatja, hogy a tűzvész utáni helyreállítás alkalmával megnagyobbították a házat, és a korábbi 23 helyett már 38 lakó talált itt otthonra. A Semmelweis-családon kívül a Meindl-házban lakott maga a tulajdonos családja, továbbá - különböző években - a Pfisterer-, Tyrnauer-, a Kényesifamília, valamint magánosok, Virág Benedek, a kor kiemelkedő pap-írója (1815ben), továbbá a nagyszámú személyzet. Virág Benedek később átköltözött az utca másik oldalán álló házába (Apród u. 10.). 1823 júniusában értesíti vevőit Semmelweis József, hogy üzletét áthelyezte az 1822-ben Bandy Demetertől vásárolt saját házába. A korabeli hirdetés szövege így hangzik magyarul: „ Van szerencsém közölni, hogy a Meindl János házában a Tabánban 27 éve fennálló fűszer- és festéküzletemet (Material, Spezerey und Farbwaren) immár saját házamba helyeztem át, az előbbivel szemben. Kérem továbbra is az igen tisztelt közönség eddig tanúsított szíves támogatását". Egyébként is gyakran hirdette a „Fehér Elefánt"-hoz címzett boltjának termékeit, hol leveles dohányt (1813), hol móri és csókái óbort, majd „3 liliom" kölnivizet hirdetett (1830). Élénk szerepet játszott a városrész életében, amit nemcsak a polgárságban elfoglalt helye mutat, hanem megbízatásos hirdetései, tanúként szereplése végrendeletekben, a gazdag görög családokhoz fűződő kapcsolatai is. Ebből megállapíthatjuk, hogy Semmelweis József üzlete 1806-1823 között működött a Meindl-házban, amit az összeírási lapok is igazolnak, egyben bizonyítva az ott lakást is. A Semmelweis tulajdonában álló sarokház korábban a híres görög Paziazzi család tulajdona volt, majd a macedóniai eredetű Bandy Demeter tulajdonába került (1808-1822). Emeletén hét szoba, lent három üzlethelyiség volt. Az üzlet áthelyezésével együtt a család is oda költözött. A későbbi összeírási lapokon (1827, 1830) már itt szerepel a népes Semmelweis család, közöttük Semmelweis Ignác is. Hat főnyi személyzetüket az üzletben és a háztartásban foglalkoztatták: segédek (sodalis), inas (tyro), szolgálóleány (ancilla). EGY ZARÁNDOKHELY SZÜLETÉSE A századfordulón kibontakozó Semmelweis-kultusznak tulajdonképpen hamvainak Bécsből való hazahozatala adott új lendületet. Furcsa módon éppen hamvainak méltó elhelyezése - a Székesfőváros által adományozott díszsírhelybe - juttatta eszébe a kortársaknak a szülőház megjelölését. Az emléktábla elhelyezését ekkor, 1894-ben határozta el a Semmelweis Emlékbizottság. De erre csak 1906-ban, Stróbl Alajos Semmelweis-szobrá.n2k leleplezésével egyszerre, a hivatalos ünnepségek fénypontjaként került sor. Seenger Béla kőfaragó készítette a vörös svéd gránit emléktáblát, amely a kapu felett elhelyezve tudatta: „Itt született 1818. július i-e'n Semmelweis Ign. Fülöp orvostanár, az Anyák