Antall József szerk.: Képek a gyógyítás múltjából / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 5. (Budapest, 1972)

Semmelweis szülőháza - a Múzeum otthona

őrzik falai, mostani helyreállításakor is előbukkantak a régi kormos részek. Alkotóját egyelőre nem ismerjük, sem a barokk, sem a copf épület tervezőjét. Az egyemeletes 2-f3+3+3+2 ablakos épületet egy közép-és két oldalrizalit teszi plasztikusabbá, tagolva a földszintet és az emeletet összefogó, páros konzolban végződő falisávokkal. Közöttük a főpárkányban kiemelkedő füzérsor, amit ugyancsak füzérek egészítenek ki még az ablakok alatt is. A Sándor-lépcső felé eső oldalhomlokzat egyszerű, hattengelyes falrészét élénkebbé tették az ablaknyílások. Másik oldalán, a „Szarvas-ház" felé, beépítésre váró, csatlakozó tűzfal zárja. Ismerve a tabáni környezet, a Várpalotára eső pillantás nagyszerűségét, a beépítés igen gondos és hozzáértő tervezést igényel. Jóvátehetetlen hibát jelent és jelentene minden elhamarkodott döntés, meggondolatlan és elsietett építkezés. Egy önmagában véve esetleg megnyerő vonalú épület nemcsak a szomszédos műemléket, hanem saját modernségét és sikerét semmisítheti meg, ha hiányzik szomszédságukból a megnyugtató harmónia. Nem könnyű összeegyeztetni a táj természeti szépségének és történelmi hangulatának megőrzését a nyújtózkodó nagyváros igényeivel. Sajnos, ez sem a múltban, sem a jelenben nem mindig sikerült és sikerül. A SZÜLŐHÁZ Semmelweis Ignác szülőháza sohasem volt a Semmelweis család tulajdonában, amint ezt több Semmelweis-monográfia állította. Ezért merülhetett fel másokban, hogy egyáltalán kapcsolatban állt-e a Semmelweis családdal a szülőházának minősített épület, és indokolt-e a köztudomású megjelölés. A Fővárosi Levéltárban őrzött Grundbuch Conscription alapján megállapíthatjuk, hogy 1814 és 1844 között Meindl János gazdálkodó, a polgárság egyik tekintélyes alakjáé és családjáé; 1844 és 1852 között Jankovits Lőrincé, utána pedig Schallinger Leóé és örököseié volt. 1906-ban, amikor elhelyezték a szülőházon Semmelweis Ignác emléktábláját, Wolf Márton fűszer- és csemegekereskedő tulajdonában állott. Ugyancsak a Fővárosi Levéltárban őrzött „Budai levéltár" anyagában találhatók a tabáni összeírási lapok, amelyek megismertetnek bennünket a Meindlház, a mai Apród utca 1-3. számú ház 1805-1830 közötti tulajdonosával és lakóival is. Semmelweis József - Semmelweis Ignác apja - még nőtlen ember, amikor 1809-ben - a tűzvész előtt — itt szerepelt tarsával, Gerhard Simonná.] együtt. De ugyancsak itt lakott nősülése után, ami egybeesett a tabáni tűzvész évével (1810). Az 1815. évi összeírásban három idősebb fiával (József, Károly, Fülöp) és a személyzettel szerepel a Semmelweis család. Az összeírási lapon 1817-ben már szerepel Semmelweis Julianna, majd 1819-ben és 1821-ben a későbbi világhírű orvos, Semmelweis Ignác is. (Két ifjabb testvérével Jánossal és Ágostonnal együtt 1821-ben.) Az összeírások alkalmával az életkort mond-