Antall József szerk.: Képek a gyógyítás múltjából / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 5. (Budapest, 1972)

Semmelweis szülőháza - a Múzeum otthona

SEMMELWEIS SZÜLŐHÁZA A MÚZEUM OTTHONA A

régi Tabánnak alig maradt fenn valami emléke. Egyike az Apród utca 1-3. szám alatti műemlék: Semmelweis Ignác szülőháza. Festői környezetben, a budai Várhegy déli lábánál, a középkori palota és várfal megmaradt és helyreállított maradványai alatt húzódik meg. Egyelőre még befejezetlen városképi együttes tárul elénk, de jelentősége már így is lemérhető. A RÉGI TABÁN A környék hangulata és romantikája már sokszor elragadta a ház múltját idéző kései krónikások képzeletét. Középkori kolostort, török háremet vagy éppen csárdát sejtettek benne. A valóság azonban nem ilyen regényes. A mai Apród utca középkori eredetű házai megsemmisültek a Buda visszavívásáért folytatott török elleni harcokban (1686). Északi házsora, ahol Semmelweis szülőháza is áll, csak a XVIII. század utolsó évtizedeiben épült fel. A mozgalmas kikötő mentén, a sürgő-forgó Rácvárosban igazán csak akkor kezdődött a virágzó élet, amikor elkészült (1767) a dunai hajóhíd, amelynek budai hídfője éppen az Apród utca végénél kapaszkodott meg. Még elevenebbé tette a forgalmat a déli várfal áttörése és az Újkapu (később: Ferdinánd-, Palota-, Tabáni kapu) megnyitása II. József (1780-1790) uralkodása idején. Megrövidült a Várhegyre siető diákok, polgárok és egyszerű árusok útja. (85-86. ábra) Az Újkapuhoz Semmelweis szülőháza mellett, a Szarvas-ház oldalánál vezetett fel a Palota utca. Később így nevezték az Apród utcai szakaszt is, amely csak 1879-ben kapta mai nevét. Módos kereskedők szereztek telket és építettek házakat a forgalmas út mentén. így épült fel az Apród utca 1-3. szám alatt álló ház a XVIII. század végén. Eredetileg klasszicizáló későbarokk stílusban készült. A nagy tabáni tűzvész (1810) idején elpusztult házat azonban hamarosan újjáépítették. Ekkor kapta mai copf köntösét. (87. ábra) A tűzvész nyomait ma is