A. Palla szerk.: Részletek a magyarországi fertőző betegségek történetéből / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 3. (Budapest, 1965)

Iványi Béla: Adatok a Körmendi Levéltárból, a pestis XVI—XVII. századi történetéhez (1510—1692)

MegtörténŁ pl. 1655-ben Körmenden, hogy midőn az itteni gombkötő három cselédje és legkisebb gyermeke is meghalŁ, P'alusy György tiszttartó a gombkötőre reáküldött, hogy hitére vallja meg, vajon ezek pestisben haltak-e meg. Mire a gombkötő azt válaszolta, hogy inkább ki megy a városból, de meg nem esküszik, mire minden háza népével együtt Körmendről ki is küldték. Winischerrel pedig 1645-ben az történt, hogy amidőn György rohonci csizmadia egyik fia meghalt, természetesen Winischer kérdezősködni kezdett a halál oka felől. Valaki azt mondta, hogy a gyermek pestisben halt meg. A másik kijelentette, hogy székről eseŁŁ le és így halt meg. A harmadik viszont azt állította, hogy a gyermek a sajtár vízbe fulladt bele. A negyedik szerint már hosszú idő óta beteg voll, és ezért halt meg. Csoda, ha eme tipikusan falusi mentalitás miatt Winischer kétségbe esve jelenti, hogy nem tudja megállapítani, hol van itt az igazság. Az emberek tehát ilyenkor titkolóđztak, tagadtak, mellébeszéltek és halandzsáztak, hogy a pestissel járó és említett kellemetlenségeket elkerüljék. Ilyen, enyhén szólva, „kellemetlenség" volt pl. a pestises családnak a városból való kiküldése, azaz fonákja a profilaktikus védekezésnek. Szalónakon pl. 1655-ben az ottani pestises lakatgyártót családostól kiküldik a városon kívül jó messze, egy árokban készített színbe. Teszik ezt november 8-án, és ez a szerencsétlen család még december 3-án is kénytelen ebben az árokbeli színben egészségesen dideregni. A másik ilyen kellemetlenség a pestises ház kiürítése, lezárása és lepecsételése volt. A ház lakói pedig mehetŁek, amerre láttak. A pestis ellen ekkor is a leggyakoribb a profilaktikus védekezés, ti. a vár- és városkapuk, közlekedési utak őrzése, kordonvonalak felállítása, mint amilyent pl. 1656-ban a Lapincs folyó vonalán állítottak fel. Azonban ezek a védekezési módok nem mindig voltak célravezetők, mert a fő utakat ki lehetett kerülni álų akon vagy rejtett gyalogösvényeken közlekedtek. A kapuk stb. őrei emberek voltak akkor is, éppúgy telve gyarlósággal, mint a ma embere. Pl. a pénz akkor is beszélt. Es ha nem használt a pénz, az emberek nem riadtak vissza az erőszak¿¾?