A. Palla szerk.: Részletek a magyarországi fertőző betegségek történetéből / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 3. (Budapest, 1965)

Iványi Béla: Adatok a Körmendi Levéltárból, a pestis XVI—XVII. századi történetéhez (1510—1692)

mert 1681. március 4-én Hazatius János pert indít Szabó Jakab szombathelyi polgár ellen azért, mert mikor ő (ti. Hazatius) a városházán indítványt terjesztett elő arra, hogy őriztessék a város kapuit, hogy a pestis a városba be ne férkőzhessen, Szabó azt mondotta „Mi nem őrizünk, eleget őriztünk"(85). Nem tudjuk, hogy a per miképpen végződött, de Szabó János uramat kijelentéséért bajosan dicsérték meg. Eltekintve a Körmendi Levéltár alábbi adataitól, századokon keresztül krónikaszerűen végig kísértük a pestisragály magyarországi regnálását, és noha meglehet, hogy itt-ott nem mondtunk újat, mégis a figyelmet óhajtottuk felhívni arra, hogy a pestis történetét illetően is mennyi értékes és érdekes adat lappanghat még ma is Magyarország különböző levéltáraiban, a külföldiekben is, főleg azon a területen levő archívumokban, amelyeken a török megszállás az írott emlékeket elpusztítani nem tudta. Ha az eddig felsorolt adatokon végigtekintünk és hozzá vesszük a körmendi anyagot is, minden további nélkül megállapíthatjuk, hogy a pestisragály a középkorban, de főleg a XVI—XVII. században keletről két fontos kereskedelmi útvonalon hatolt be hazánkba. Az egyik volt az Adriától, Raguzából, Velencéből, Triesztből a Karszton át, a Semmering kikerülésével Magyarország nyugati határszélén a német birodalomi fővárosba Bécsbe vezető útvonal, amely Zágrábon át a nyugati széleken Körmend, Szombathely, Bécsújhely vagy Sopron városokon át vezetett Bécsbe. Ez a Levante felőli út Nyugat-Magyarországon egyben a pestisragály terjeszkedésének, mondhatni, kedvenc útvonala is volt. Viszont keleten, Erdély felé, a fő kereskedelmi útvonal a Fekete-tenger felől vagy a Duna-folyás legalsó szakaszáról a Tömösi-szoroson át Brassón és a Barcaságon keresztül vezetett Erdély szívébe. Innen van, hogy Brassó és a Barcaság szinte állandó fészkei a behurcolt és innen továbbterjedő pestisnek. Felső-Magyarországon pedig a pestis terjeszkedésének útja egyenlő a Vág-Hernád folyók völgyében Pozsonyból — Nagyszombaton, Trencsénen, Zsolnán át Kassára vezető fontos hadi és kereskedelmi útvonallal. Ez az oka annak, hogy Lőcse és vele a Szepesség is oly rendkívüli sokat szenvedett a pestistől. 80