A. Palla szerk.: Részletek a magyarországi fertőző betegségek történetéből / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 3. (Budapest, 1965)

Iványi Béla: Adatok a Körmendi Levéltárból, a pestis XVI—XVII. századi történetéhez (1510—1692)

A Levante felőli kereskedelmi útvonalon természetesen gyakori a pestis Raguzában és Velencében is, mind a két helyen már a XVI. században, sőt valószínűleg jóval előbb is fellép a pestisjárvány. Hovatovább védekezni is elkezdenek a vész ellen, és pl. Raguza 1585-ben már Velencét állandóan és rendszeresen tájékoztatja a ragály terjedéséről. Ami pedig Velencét illeti, ez már korán híres volt arról, hogy hatékonyan tud a ragály ellen védekezni és mintaszerű védekezési „Regolamenti"ét 1721-ben Hollandia is átvette (86). Ha mármost keressük és kutatjuk az okait annak, hogy a pestis hogyan tudott századokon át nálunk és egyebütt is, ha nem is állandóan, de mégis korszakosañ grasszálni, ennek okát talán elsősorban a tisztátalanságnak és piszoknak kell tulajdonítani. Nem állíthatjuk azt, hogy nálunk Magyarországon a középkorban, sőt később is a városokban és községekben a köztisztaság mintaszerű lett volna. A pestis ellenes védekezés múltjában egyes-egyedül Batthyány Ádám volt az, aki a tisztaságot is szóvá teszi. Elősegítették a pestis terjedését a nyakrafőre hozott félrendszabályok és fonákságok is. A vész terjedésének megakadályozására rendszerint lezárták a fő közlekedési kocsiútvonalakat, de már a gyalogösvényeket nem őrzi senki. Félrendszabály az is, hogy a városba vagy a kordonon keresztül engedik azt, aki, mondjuk tág lelkiismerettel, kész megesküdni arra, hogy pestismentes, egészséges vidékről jön. Fonákság a többiközt az is, hogy pl. a városokban az inficiált házakat lezárják ugyan, de nem fertőtlenítik. A fertőtlenítés egyébként még a XVII. században is meglehetősen ismeretlen fogalom és csak a század végén kezdenek a pestisragály ellen „füstölés" útján védekezni. A pestis terjedésének megakadályozására történtek mindenféle statutárius és egyéb „intézkedések" is, de ezt vagy nem respektálják, sőt ellen szegülnek, vagy senki végre nem hajtja. Áz pedig, hogy a városokból, helységekből az inficiált embereket kikergetik, a pestis elleni védekezés kész paródiája. Szervezetlenség, következetlenség, sőt indolencia és általában emberi gyarlóság azok a tényezők, amelyek a pestis terjedésének egyenesen kedveznek. Ezért tehát a ragály szinte zavartalanul G Orvostörténeti Közi. 81