A. Palla szerk.: Részletek a magyarországi fertőző betegségek történetéből / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 3. (Budapest, 1965)

Iványi Béla: Adatok a Körmendi Levéltárból, a pestis XVI—XVII. századi történetéhez (1510—1692)

roskába, ahol ekkor elhatározták, hogy a fenyegető vész ellen védekezni fognak. Egyhangúlag statutumot alkottak tehát, hogy ha a fenyegető, „pestis contagio" behatolna a városba, egy alkalmas pestis-borbély (Pest Balbierer) fognak fogadni, hogy a város és a polgárság megfelelő orvosló személlyel legyen ellátva. A város pedig fogadjon föl bizonyos számú hullaszállítót (Träger), akiknek kötelessége leszen az inficiált hullákat koporsóba fektetni és eltemetni. A statutum a fizetéseket is meghatározta, hullánként 1 forint és 5 dénárban. Elég nagy pénz volt ez akkor, azonban a „tragerek" állandóan az életükkel játszottak. Határozatba ment ekkor továbbá, hogy a jövőben csak olyan egyéneket lehet — pestis esetében — a városba beengedni, akik hitelt érdemlő bizonylattal igazolni tudják, hogy egészséges, pestismentes és gyanútlan helységből jönnek (83). Szentgyörgy városa tehát ekkor egyike azon kevés magyarországi városoknak, ahol még a pestis beállta előtt igyekeznek úgy-ahogy védekezni, részint egészségügyi személyzet felfogadásával, részint pedig profilaktikusan. Ebben az esztendőben azonban nemcsak Trencsénben, de, úgy látszik, az egész Magyarországon pusztított a pestis, amint ezt Hain is állítja. 0 azonban krónikájában, mint rendszerint, úgy most is a halálozásokat illetőleg fantasztikus és túlzott számadatokkal áll elő. Azt azonban mindenesetre el lehet neki hinni, hogy a dögvész az egész országban elterjedt, de hogy, amint írja „Starben zu Epperies, wie Bericht einkahm über 4000 Personen, zu Presburg 9000, zu ödenburg 3000, zu Wien über 100 000 Personen", ezt bajos elhinni. Ez azt jelentené, hogy Eperjes, Pozsony, talán Sopron és Bécs lakossága teljesen kihalt, itt csak az üres házak maradtak meg, sőt szerinte Eperjesen, Pozsonyban és Bécsben több ember pusztult volna el, mint amennyi ott lakott. Hein tehát a nullákkal nem takarékoskodott és előadásából csak a Lőcsére vonatkozó adatokat lehet elhinni. Szerinte ugyanis „

Der armen Stadt Leų çĥaų hałt der liebe Gott mit gnaden verschonet, dasz nicht über 400 Personen an dieser Seiiche gestorben" (84). Ez a számadat még valószínűnek látszik. Ezen idő tájt — 1680 húsvét körül — Szombathelyen is előkészületek történhettek a kitörni készülő pestis fogadására, 79