A. Palla szerk.: Részletek a magyarországi fertőző betegségek történetéből / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 3. (Budapest, 1965)

Iványi Béla: Adatok a Körmendi Levéltárból, a pestis XVI—XVII. századi történetéhez (1510—1692)

Zomµolius Sebestyén a város jegyzője és szenátora, továbbá Rosenauer Domokos, akinek személyéről azonban közelebbit nem tudunk. Brassóban ekkor naponként állítólag 70—100 pestis-halottat temettek volna el és Suter Pál krónikája szerint: ,,Hat die Pestilenz mehr dann ein Jahr gewähret", tehát áthúzódott 1604-re is (64). A XVII. század első felében vannak nálunk pestisjárványok 1615, 1616, 1621-és 22-ben a Bethlen-féle hadjáratok idején. Erdélyben 1633-ban volt nagyobb méretű pestisjárvány, különösen — mint mindig — Brassóban is. „Ist ein gross Pestilenz Sterben in Kronstadt und in ganzen Burzenland gewesen, dass etzlich lausend Menschen sein deĥin gestorben" (65). Az 1633. évi brassóbarcasági pestisvészről egyik erdélyi krónikás, név szerint Nekesch Schuller Dániel, feljegyzi a napi halálozási számokat is, amelyek — ha az egész Barcaságra Brassót is beleértve vonatkoznak — talán elfogadhatók. Feltűnő és szokatlan, hogy Nekesch-Schuller krónikájában kivételesen említés történik a brassói iskolák tanulóinak halálozási számáról is. 1633-ban a krónika idevonatkozó része a következőképpen hangzik: „Schickt Gott ein grosse Pestilenz ins Burzenland, voraus in Kronstadt, als bald in Anfang des Lenzes, so in den folgenden Sommer von Tag zu Tag also grausam grassieret, daraus ein grosser Jammer und Weheklag erfolget, dass eines Tages 25 Personen und 30, ja auch zuletzt 50 oder 60 auf einen Tag hingestorben, so ohne Klang und Gesang sein hingstraugen. Es sein Jamalen von den Studenten auf der Schulen 28 fremde Studenten gestorben, anheimische Studenten 16 gestorben, cidolescentes sein gestorben 12, die andre hinweggezogen " A pestis-halálozási számok általában teljesen megbízhatatlanok, itt azonban, mivel Nekesch a brassói gimnáziumban tanított, adatait a tanulókat illetőleg megbízhatóknak tarthatjuk. 1633. július 22-én maga Nekesch-Schuller Dániel is pestisbeteg lett, azonban nemsokára felgyógyult, és Brassóban maradt, ámde legifjabb öccse János, jobbnak látta a pestis elől inkább Nagyszebenbe húzódni. Nekesch végig „élvezte" az 1647. évi epidémiát is, és az év végén összegezi, hogy Brassóban az ő szomszédságában mekkora volt a í 4