A. Palla szerk.: Részletek a magyarországi fertőző betegségek történetéből / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 3. (Budapest, 1965)

Iványi Béla: Adatok a Körmendi Levéltárból, a pestis XVI—XVII. századi történetéhez (1510—1692)

halálozás. Szerinte nős férfi 23, asszony, ifjú és gyermek 83, összesen tehát 106 egyén halt meg, tehát Nekesch brassai szomszédait ugyancsak megtizedelte a pestis. 1646—47-ben ,,

grassiert die Pest durch ganz Siebenbürgen, am meisten aber zur Schäsburg und Kronstadt". Ekkor tehát a pestis átcsapott Segesvárra is. Ha Brassóban nem is, de a mezővárosokban és a falvakban a ragály 1648-ban is pusztított. 1646-ban, úgy látszik, védekezési szempontból Brassóban a „Hendel-Mark"-ot a pestis miatt a városon kívül tartják meg. (66) Látjuk tehát, hogy Erdélyben Brassó és a Barcaság, mint mindig, úgy most is a pestis-epidémiák fő fészkei. Ámde 1633ban Magyarországon, közelebbről a nyugat-magyarországi határszéleken pusztít a járvány annyira, hogy Kőszeg városa a pestises időre való tekintettel kénytelen statutárius úton intézkedni, hogy a pestises halottakat további rendelkezésig a városban elhantolni nem engedi (67). 1660-ban ismét pestises a Barcaság, és ekkor a brassói első lelkész (supremus pastor), Mederi Péter leánya is pestisben pusztult el. A dögvész napról napra erőteljesebben dühöng annyira, hogy Brassóban egyik házat a másik után inficiálja és a lelkészek a folytonos temetések miatt kénytelenek a heti prédikációkat csak a csütörtöki napra korlátozni. Meghalt ekkor Hermann Mihály brassói bíró és fejedelmi titkos tanácsos, Gockosch Mihály a brassói iskola III. osztályának „collaboratora", Deydritius Márk barcarozsnyói lelkész és felesége, sőt elviszi a pestis a többi között Trostfried Hegenitiust, brassói medicinae doctort és sok más, név szerint megnevezett brassói lakost. 1560. augusztus 27-én 42, szeptember 7-én 44, szeptember 16-án 56 volt a Brassóban pestisben elhaltak száma (68). Míg Erdélyben grasszált a ragály, addig a Felvidéken aránylag csend honolt, és csak 1642-ben (március 21 Nagyselyk) írja I. Rákóczi György Máriássy Ferencnek, hogy „az lcnggelek közt a pestis igen regnál, mitől Isten óvjon minket" (68). Bákóezi alighanem sejtette, hogy a dögvész a lengyelektől át fog csapni hozzánk a Felvidékre. 1644-től kezdve hatalmas pestishullám borított el bennünket, nemcsak a Felvidéket, de az ország többi 75