A. Palla szerk.: Részletek a magyarországi fertőző betegségek történetéből / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 3. (Budapest, 1965)
Iványi Béla: Adatok a Körmendi Levéltárból, a pestis XVI—XVII. századi történetéhez (1510—1692)
Következik tehát ebből, hogy Zalaegerszeg ekkor fertőzött hely lehetett (60). 1588-ban Erdélyben és a Barcaságban volt nagyobb méretű pestisjárvány, azonban erről a források részleteket nem árulnak el (61). Ezzel a XVI. századi pestis-epidémiák sora lezárul és megállapíthatjuk, hogy e század legnagyobb méretű pestisjárványa, az 1576—1578 közt lezajlott contagio volt. Áttérve a XVII. századra, már elöljáróban megállapíthatjuk, hogy ebben az időben szintén elég bőségesen kijutott az országnak a pestisből, azonban egy részén kisebb méretű volt a járvány. Ha szabad e szót használnunk, voltak lokalizált és kevésbé lokalizált járványaink, mégis talán a legveszélyesebb és legnagyob méretű az 1644—45. és az 1655. évi járvány volt. Maga a XVII. század már az első esztendőben pestissel indul. 1600 nyarán Pozsonyban pusztít a pestis, azonban decemberében már javul a helyzet, ,,a dögvész hála Islert enged — írják Pozsonyból — két hét óta naponként csak két ember hal meg" (62). Itt meg kell jegyeznünk, hogy a pestis mérvét a naponkénti halálozások száma szerint értékelik. Tehát mentől többen halnak meg naponta, annál nagyobb mérvűnek számít a ragály és mentől kevesebb és mentől ritkább a naponkénti halálozás, annál inkább gyengül és erőtlenedik az epidémia. Midőn tehát az előbbi esetben naponta csak két-két ember hal meg pestisben, ez már nagyobb mérvű javulásnak számít. Ugyancsak 1600-ban Lőcsén is dühöng a pestis. Hain Gáspár szerint a városban ekkor ,, Halt beg dieser Stadt die Pest so erschröklich grassiret, dass in die vierthalbtausent Menschen (??) mehr alsz weinger sind gestorben, da esz au¡fs höchste kommen, hatt mann ein einen Tag auch 80 (^Personen zu Grab getragen" (63). Talán mondanunk sem kell, hogy ezek a számadatok is fantasztikusan túlzottak, hiszen ezek szerint Lőcse városa a ragály után lakatlan maradt volna. A pestisvész 1602-ben Magyarországot, 1603-ban pedig Brassót és Erdélyt sújtotta ,,Ist ein grosser Sterb erregt worden ex infecto aere, das viel Leu an der Pest gestorben". Meghalt ekkor Brassóban a többi közt Hirscher Bálint a városbíró, 73
