A. Palla szerk.: Részletek a magyarországi fertőző betegségek történetéből / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 3. (Budapest, 1965)

Iványi Béla: Adatok a Körmendi Levéltárból, a pestis XVI—XVII. századi történetéhez (1510—1692)

Sűrűn látogatják Batthyányék és mások is Tarcsa-fürdŐt, amely a nemzetség tulajdonát képezte. Itt üdül pl. 1642-ben a magyar kancellár és Lippay György, 1646-ban Batthyány I. Ádám és felesége, 1647-ben Lippay Gáspár és mások. A tárcsái savanyúvizet főleg „aréna" ellen isszák és használják. 1648-ban már a tárcsái savanyúvíznél egy doktor is lakik, tehát már valamiféle orvosi ellenőrzés vagy kezelés is van. Emlegetik a XVII. században a körmendi írások a nagyhírű Postÿen fürdőjét is. Ezzel tudvalevőleg kissé behatóbban már a XVI. században Werner György a „De admirandis Hungáriáé aquis Hipomnemation,, című művében foglalkozik, de híressé csak akkor lett, amidőn 1550. május 2-ától június 11-ig Nádasdy Tamás nádor és királyi helytartó is itt keresett gyógyulást. (Meg kell jegyeznem, hogy az erről szóló számadáskönyv másolata a pöstyéni fürdő múltjáról szóló levéltári forrásgyűjteményemben megvan, és e fürdőre vonatkozó adatokat innen veszem.) Pöstyénben egyébként a XVI. század végén (1591) már „hospitale" is van, ami a fürdő gyógyjellegét kiemeli. A XVII. században Pöstyént felkeresi pl. Illésházy István, a későbbi nádor, Szenczi Molnár Albert, Thurzó Szaniszló nádor, Pázmány Péter, Thurzó Ádám, Pálffy Pál, a későbbi nádorok és mások. 1546-ban az itt fürdőző Mesterházÿ András Nádasdy Tamásnak Pöstyénről írja, hogy ennek vízét „méltán zent wiznek mondhatják." 1625 körül a pöstyéni fürdőzés mikéntjét, a fürdő használatát pontosan leírják és nem csoda, hogy ennek a fürdőnek a híre már a XVI. században a Dunántúlra is eljutott. A fürdő rendkívüli gyógyhatását — Verancsics érseket kivéve — mindenki dicséri. Verancsics véleménye ellenére a XVII.—XVIII. században Pöstyén-fürdő gyógyvízéről általánosan elterjedt volt az a nézet, hogy ez a víz: Insigne Dei et naturae beneficium! A Körmendi Levéltár anyagában nemcsak ember-, de állatgyógyászati felszerelésekre is akadunk. Ezekben az időkben néha még az embernél is értékesebbnek tekintették a lovat, és természetes, hogy ennek a hadi és közlekedési szempontból fontos állatnak az egészségére fölöttébb 02